Kedvenc film az Oscar szezonból: Promising Young Woman
Legjobb moziélmény: Dune, Part One
A nyár feelgood filmje: In the Heights
Év képregényfilmje: Spider-Man: No Way Home
Bárcsak moziban láttam volna: The Last Duel
Az év vizuális orgiája: The Green Knight
A legkényelmetlenebb vígjáték: Shiva Baby
A tökéletes korlenyomat: Bo Burnham: Inside
Kedvenc alakítás: Andrew Garfield, tick, tick... BOOM
Az életmű koronája díj: Anthony Hopkins, The Father
idén próbáljunk ki valami újat, felesleges szócséplés helyett itt a 10 kedvenc filmem, amit 2019-ben láttam:
02. Once Upon a Time... in Hollywood
04. Marriage Story
05. Midsommar
06. Rocketman
07. Apollo 11
08. Blindspotting
09. The Favourite
érdekes év volt 2018 filmes szempontból (is), a mozizásaimnál igyekeztem lefaragni a kellemetlenebb falatokat, úgyhogy csak tizenkétszer zarándokoltam el a nagyvászonhoz (hogy minden hónapra jusson egy, mi...?). ezekkel együtt összesen 50 filmet sikerült felírnom tavaly a listámra, ami egy átlagfogyasztó szemében akár még soknak is tűnhet, nekem viszont megint pont nem sikerült elérnem ezzel a minimál célkitűzésemet, hogy minden hétre jusson egy film...
szóval a menetrend idén is a szokásos, bár most nagy volt bennem a kísértés, hogy ne állítsak fel sorrendet a mozizós filmjeim között, ugyanis az első öt helyezett között olyan kicsinek érzem a különbséget, hogy legszívesebben félóránként pakolnám át őket a dobogó különböző lépcsőfokaira -de oké, legyen, épp most ez a helyzet:
(az eddigi tizenkilenc film két-és-fél órás fináléja, és azt is érzi az ember, hogy ennyi időn át szorítja a karfát az izgalom és a dráma miatt. thanos jött és győzött -legalábbis a nézők szívét mindenképp elrabolta.)
02. First Man
(ha az avengers a szívemet ragadta el, akkor ez a film az eszemet -végtelenül tudtam csodálni az a tudatos rendezői koncepciót, amit damien chazelle végigvitt ennél a filmnél, hogy tudott visszafogott és emberi lenni, és pont akkor volt klausztofób vagy lenyűgöző az általa közvetített élmény, amikor kellett.)
03. Spider-Man -Into the Spider-verse
(egy animációs film, amiben több az ötlet és a lélek, mint a legtöbb élőszereplős társában.)
04. Mission:Impossible -Fallout
(tom cruise egy fáradhatatlan gépezet, aki megint elhozta nekünk a tökéletes akciófilmet, ami kíméletlenül pumpálja fel a véredben az adrenalint.)
05. Black Panther
(a marvel univerzum egy új szeglete debütált dicsőségesen a vásznon, törzsi dobok, hihető gonosz és erős női karakterek a társadalmi problémák tengerében.)
06. BlacKkKlansman
(szürreálisnak tetsző kísérlet arra, hogy szórakoztatóan meséljen a világ legundorítóbb emberi tulajdonságáról: a gyűlöletről. megnevettet és gyomron vág.)
(ártalmatlan kalandfilm a nagy univerzum egy kevéssé fontos aspektusából.)
08. Incredibles 2
(jó tempójú, látványos mese a nemi szerepek bonyolultságáról -egy kicsit jobban is elrabolhatta volna a szívemet...)
09. Aquaman
(pont olyan mint a címszereplője: nagy, buta és baromi szórakoztató. egy határozott vágóollóval még jobb lett volna a végeredmény.)
(pont azt nyújtja, mint az elődje, kicsi kalandokat a marvel univerzumban, ötletes akciókkal, szórakoztató percek okozva a moziban, semmi többet.)
11. Deadpool 2
(annyira felhúztam magam a kezdeti drámázás értelmetlenségén, hogy utána már nem tudtam úgy élvezni a tényleg vicces pillanatokat, mint kellett volna...)
12. Ready Player One
(spielberg miatt mentem el, és rendezésileg nem is volt igazán baj a filmmel -a didaktikusságával és kiszámíthatóságával annál inkább. de hiába lett utolsó a listámon, ez sem igazán rossz film, csak olyan, izé, semmilyen...)
na nézzük, mi volt itthon a helyzet:
az oscar-szezon most is megajándékozott pár erős filmmel (three billboards..., lady bird, call me by your name, the shape of water, i tonya), aztán még az év elején jöhetett egy szokatlan mindfuck az annihilation képében, később próbáltam kisebb gyöngyszemeket keresni (revenge, upgrade), néha meg csak szórakoztatni akartam önmagam (death of stalin, popstar). és meglepően idén is sok dokumentum-film landolt a portfóliómban (legjobbak: jodorowsky's dune, won't you be my neighbor?, three identical strangers, they shall not grow old). az ’év legrosszabb film-élménye’ dicstelen címét meg adjuk mondjuk a venom-nak, aminél hálát adok az égnek, hogy előre kiszimatoltam, hogy nem szabad rá elmennem a moziba...
szóval goodbye 2018, hello 2019, gyaníthatóan idén sem fog változni sok minden, jövő ilyenkor is kesergek majd azon, hogy nem mentem eleget moziba, megint éltetem majd az év eleji oscar söprésemet -és már előre látom magam előtt azt a kínszenvedést, ahogy az avengers: endgame és a starwars 9 között döntök majd, hogy melyik kerüljön magasabbra a listán...
felemás érzéseim vannak 2017-tel kapcsolatban -mert egyfelől jó az, hogy a mennyiség helyett lobogtathatom a minőség zászlaját, azaz kevesebb filmet láttam idén (itthon és a moziban egyaránt), de azok között a csalódás is kevesebb volt; ugyanakkor elég szomorúan matekozza ki az ember, hogy még az egy-hét-per-egy-film átlagot sem sikerült megugrania (főleg nyáron volt tragikus az eredmény, amikor kizárólag a fő mozis bemutatókra jutottam el, leginkább azért, mert a sok vidéki munka miatt nem is voltam otthon)...
no de nézzük a mozizós listámat -16 film, blockbusterek és hollywood-i nyomulás, ahogy az egy kisvárosi filmnézőnél lenni szokott. elsősorban a szívemre hallgattam a sorrend kialakításánál, azok az alkotások kerültek előre, amik nagyobb hullámokat keltettek bennem, amik jobban dolgoztatták az agyam vagy a lelkem.
(ha a meditatív tempója magával ringat, akkor csodálatos élményt tud átnyújtani, érdekes főszállal, agy-mozgató kérdés-felvetéssel, audiovizuális varázslattal. valahogy így kéne minden folytatásnak létrejönnie, amikor az alkotói attitűd a kultikus alapmű iránti szeretetből és tiszteletből indul ki, ami úgy idézi meg az elődöt, hogy továbbgondolja azt.)
02. Dunkirk
(100 percnyi szívdobogtató feszültség, lecsupaszított háborús dráma okos dramaturgiával.)
(minden tiszteletet megérdemelnek azok, akik 200 millió dolláros költségvetés mellett is mernek kísérletezni, váratlan és merész húzásokra építkezni -nem is tudom, hogy mikor volt utoljára olyan érzésem a moziban, hogy nem tudom előre kitalálni, hogy mi lesz a karakterek sorsa.)
04. War for the Planet of the Apes
(sosem gondoltam volna, hogy ennyi érzelmi hullámot fog bennem kelteni egy csapat emberszabású... mert kicsi és csöndes maradni, miközben kerekké tette az utóbbi évek egyik legerősebb trilógiáját.)
05. Logan
(igenis meg kell mutatni, hogy a képregény-filmek is lehetnek sokszínűek -mert vannak karakterek, akiknek nem a színes papírmasé világ áll jól, hanem a szikár neo-western hangulat, a brutális realizmus és a szívszaggató érzelmek.)
06. Thor -Ragnarok
(azt szokták mondani, hogy a marvel filmek túl viccesek -hát akkor toljuk el a humort a falig, gondolták a stúdióban... és milyen jól állt a viharistennek ez a bohóckodás, a nézőknek meg jól esett a gondtalan szórakozás, win-win.
(korrekt, szórakoztató, profin összerakott tini-mozi, amit spidey már nagyon-nagyon régen megérdemelt.)
08. Wonder Woman
(ha nincs az utolsó harmad sematikussága még feljebb is kerülhetett volna a listán, mert tele van erős pillanatokkal, és gal gadot egy istennő...)
09. Guardians of the Galaxy, vol.2
(az összképet tekintve elmarad sajnos az elődjétől, viszont a szíve nagyon is a helyén van.)
10. Baby Driver
(bár technikailag, audiovizuálisan tökéletesen kivitelezett film, sajnos a sztorija nem ér fel a körítéshez.)
(az elsőre feleslegesnek tűnő folytatás, ami tök jól játszik velünk régi rajongókkal, úgy tocsog a nosztalgiában, hogy közben hangosan ki is röhögi azt.)
12. John Wick 2
(kvázi-jamesbond-film, fejlövésekkel és arc-leszakító akciókkal.)
13. Justice League
(sajnos a sok huzavonát és az alapozás hiányát megsínylette a film, de az ember már azt is értékelni tudja, ha kisebbet csalódik, mint korábban, ha lát néhány működő elemet a katyvaszban.)
14. Kingsman -The Golden Circle
(bár vaughn még mindig nagyon tud rendezni, sajnos a széteső történet miatt nem érhetett az első rész közelébe a folytatás.)
15. Alien: Covenant
(a film első felét még élveztem, aztán egyre többször kellett a kezembe temetnem az arcomat...)
16. Atomic Blonde
(bár nagyon ígéretes volt a ’80-as évek miliő és a rendezői stílus, de sajnos a profin kivitelezett akció-jeleneteken kívül semmi izgalmast nem tudott nyújtani.)
itthon:
nagyon megnyomtam az év elejét filmes szempontból, csupa nagyszerű filmet sikerült kimazsolázni a közelmúlt terméséből. ha összességében nézem az évet, azt kell mondanom, hogy a handmaiden tetszett a legjobban 2017-ben, mert a váratlan dramaturgiája és az izzasztó szexualitása teljesen magával ragadott. de nagyon szerettem a sing street-et, a hunt for the wilderpeople-t és a hell or high water-t is. az oscar-termésből a hidden figures és a moonlight voltak a kedvenceim... ritkán nézek paráztatós filmeket, de a get out-ot nem hagyhattam ki, és meg is győzött a szabálytalan fekete humorával... meglepő módon magas számban képviselik magukat az idei étlapomon a dokumentum-filmek, és mindegyik tetszett is, mert vagy érzelmes volt (bright lights, gaga, kedi) vagy érdekes (score, jim and andy).
nem is tudom, hogy mit kívánjak 2018-ra -mert a filmek minőségével idén sem volt sok baj. az biztos, hogy kezd összeállni a fejemben egy terv arra, hogy miképp tudnám jobban beosztani az időmet úgy, hogy több jusson a filmekre -aztán majd meglátjuk, hogy az élet miképp borítja fel ezeket a terveket...
új rekordot sikerült felállítani 2016-ban, kereken húszszor voltam moziban, és többnyire elégedetten jöttem ki a vetítésekről. igazából lehetne magasabb is ez a szám, ha vidékiként nem lennének korlátozva a lehetősségeim a művészfilmekre/csemegére való eljutásra.
mivel idén már elhagytam a pontozást, ezért több időt kellett szánnom arra, hogy végigrágjam magam a listán újra-és-újra -de úgy érzem, hogy sikerült a leginkább szívemnek kedves sorrendet felállítani:
01. La La Land
(az év mozis varázslata, ami egyszerre szól a fülednek, a szemednek, a szívednek és az agyadnak. igazából szívem szerint mindenkinek énekelve és táncolva hoznám a tudtára, hogy mennyire odavagyok ezért a filmért.)
02. Arrival
(nemcsak az év legokosabb filmje, de ez töri össze a szívedet is legjobban. örülnék neki, ha minden ősszel kapnék egy ilyen minőségű intelligens scifit.)
03. The Nice Guys
(az év legszórakoztatóbb két órája, térd-csapkodós poénok neo-noir neon-fényben.)
04. Captain America -Civil War
(méghogy nem lehet igazi drámát keverni a szuperhős történetekbe... ha nem ül le egy picit a közepén, még a dobogóra is felfért volna.)
05. Rogue One -A Star Wars Story
(borzasztóan zavar, hogy nem tudott annyira elkapni, mint tavaly a force awakens, de erről leginkább a kissé zavaros első harmada tehet -mert a vége már ugyanúgy a székbe szögezett, ahogy elhozta a 'war'-t a star wars-ba.)
(az év meglepetés-filmje, egy feszültséggel teli kamara-darab, ami végig kétségek között tart. lábfetisisztáknak is erősen ajánlott...)
07. The Revenant
(az a baj, hogy nehéz szeretni egy ilyen hideg és megterhelő filmet -még akkor is, ha nagyon is látja és értékeli az ember az összes erényét.)
(sallang-mentesen megrendezett real-life sztori, ami félelmetesen közel hozza a katasztrófát a nézőkhöz.)
09. Deadpool
(végre képregény-hű adaptáció, ami egy percig sem veszi komolyan magát -vagy a sablonos eredet-történetét. minden idők legjobb valentin-napi filmje!)
10. Doctor Strange
(bármennyit hajlítgatja az univerzumát a marvel, nem nagyon tudnak hibát véteni. szeretettel üdvözöljük a mágiát is a szuperhősök között.)
11. The Jungle Book
(a fene se' gondolta előzetesen, hogy ennyire működni fog egy olyan film, ahol egy kisfiút leszámítva mindent digitálisan hoztak létre. pedig igazi szélesvásznú kaland lett a végeredmény.)
12. Star Trek Beyond
(jó sztorival megtámogatott űr-kaland, ahol az űrhajó a kelleténél többet rázta a kézikamerát...)
13. Fantastic Beasts and Where to Find Them
(2in1, mesevarázs és sötét bűbáj, kár, hogy a kettő nem tudott egy szép egésszé összeforrni.)
(mindenki tudja, hogy mennyire felesleges ez a film -mégsem bántam meg, hogy beültem rá a moziba, mert elszórakoztatott arra a két órára, még ha a szórakoztatáson túl nem is akart semmi mást adni.)
15. Jason Bourne
(szegény jason már nem bírja a tempót, a két nagy akció-jelenet között csak elcsüggetten piheg a sarokban...)
(sablon-gonosz, buta szövegkönyv, átlagos látvány -mi történt veled brian singer?)
17. Suicide Squad
(a pofás trailerek után pofáraesés lett, agyonvágott videoklip-film alibi-sztorival, rosszul értelmezett karakterekkel, katasztrofális fináléval. de legalább egy darabig szórakoztatott...)
18. Batman v Superman -Dawn of Justice
(3in1, avagy próbáljunk meg egyszerre folytatás lenni, behozni egy ikonikus karaktert, megágyazni az univerzumnak, feldolgozni a gyerekkorban olvasott képregényeket, és beleszeretni a saját művészinek gondolt vízióba. persze, hogy zavaros lett a végeredmény, amiből ráadásul még az életkedvet is kiszívták.)
19. Independence Day: Resurgence
(avagy hogyan ne csináljunk folytatást, buta ötletek, idióta poénok, gagyi kivitelezés.)
+1: Saul fia
(az oscar előtti újravetítések egyikén láttam, így az idei filmek közé nem akartam belekeverni. de egyébként sem lenne egyszerű berakni a rangsorba, annyira más élményt ad, mint bármelyik másik film.)
az itthon nézett 2016-os filmek között is voltak szerethető alkotások (Eddie the Eagle / Midnight Special), és a január/februári oscar-rush is kifejezetten erősre sikerült ezúttal (lásd: Spotlight / Room / Big Short / Danish Girl / Carol / Brooklyn / Steve Jobs)
a régebbi filmek közül ki tudnám emelni a Rocky-darámat, és annak a korona-ékszerét, a Creed-et. de nagyon erősen hatott rám a Beasts of No Nation is, vagy az olyan dokumentum-filmek, mint a Cartel Land vagy az Amy. és sajnos idén is be kellett állnom a 'bojkottáljuk a szinkronnal vetített tarantino filmeket' mozgalom mögé, így csak itthon vacoghattam a Hateful Eight-en.
pár nagyköltségvetésű csalódást leszámítva nem volt ez rossz év film-szerető szemmel, ráadásul szokás szerint pár fontos filmhez majd csak az új évben jutok hozzá. de ismeritek a mondásomat: semmi sem szalad el, mindenre sor kerül egyszer. azt meg csak remélni tudom, hogy én elég sokszor tudok majd idén is moziba szaladni...
év végén / év elején mindenki érzi a késztetést, hogy listákat készítsen -én inkább csak fejben szoktam ezt megtenni, but fuck it, kapjátok meg idén ti is. külön szedném a moziban és itthon látott filmeket, mert azért valljuk be, nem ugyanaz az élmény. so! (dobpergés) 14-szer voltam idén moziban, úgyhogy top (and all) 14:
1. Mad Max -Fury Road / Star Wars -The Force Awakens
(képtelen voltam eldönteni, hogy melyik tetszett jobban, de mivel ez a két film volt idén, ami bepasszírozott a moziszékbe, és nem eresztett két órán keresztül, így nem volt kérdés az elsőségük. és igen, gyomorból szoktam dönteni, nem agyból, ami lenyűgöz, ami újra gyerekké tesz, aminél azt érzem, hogy igen, ez a nagybetűs kibaszott moziélmény, azt feltétel nélkül szeretni fogom.)
3. The Martian
(sokkal viccesebb és szerethetőbb volt, mint amire számítottam, ugyanakkor végig jó volt a tempója is.)
4. Kingsman
(ahogy februárban megjósoltam, az év legszórakoztatóbb filmje ez lett, matthew vaughn egy isten, mert tökös és tiszteletlen, és csordultig van stílusérzékkel.)
5. Sicario
(sokáig a radarom alatt volt a film, de a sok dicséret hatására elmentem, hogy aztán két órányi nyomasztás után kóvályogva jöjjek ki a moziból, a gyomromban a filmzenéből eredő morgással.)
(ha azt nézzük, akkor csalódás, mert előzetesen a dobogóra vártam, de így is nagyon fun volt a film. a legérdekesebb, hogy mint karakter-dráma jobban működött, mint szuperhős-akció-pornó. szeretném azt a három órás rendezői változatot.)
(a kingsman tesója, csak a tanítvány egy hajszállal túllicitálta a mesterét, de guy ritchie sem felejtette el, hogy kell úgy stílus-paródiát csinálni, hogy az baromi szórakoztató legyen.)
8. Mission:Impossible -Rogue Nation
(maradjunk a kémeknél, mert tom cruise is magas fokon űzi ezt a szakmát. baromi jó arányok voltak a filmben, úgy volt tenyér-izzatóan izgalmas, hogy közben nem felejtett el humorosnak sem lenni.)
(és még mindig jönnek a 'kém év' filmjei sorban... spielberg bácsi a klasszikus vonalat hozta, jó történettel, erős színészi játékkal, szép képekkel.)
10. Ant-Man
(szerintem egyikünk sem bízott igazán ebben a filmben, pedig kevin feige-ék tettek már eleget a bizalmunkért. de sebaj, így jött a meglepetés a moziban, hogy mennyire vicces is lett a végeredmény, és nagy respekt, hogy mertek kicsik maradni (kacsint).)
11. Spectre
(ha a számokat nézem, akkor csalódás, hogy nem fért be az első tízbe nálam egy bond-film, ugyanakkor a moziban egyáltalán nem éreztem csalódottságot, inkább örültem, hogy a régi rajongók felé nyitottak a filmmel, hogy megpróbálták mixelni a mai igényeket a connery-érával.)
12. The Hunger Games -Mockingjay, pt.2
(nagyon hirtelen ötlet volt, hogy a vége előtt pár pillanattal bekapcsolódok az éhezők franchise-ba, de nem bántam meg -mert bár nem hibátlanok ezek a filmek (és ez az utolsó sem az), de azért sokkal jobbak (és szerethetőbbek), mint amit egy ifjúsági sorozattól vártam volna.)
13. Jurassic World
(ha egyfelől nézem, nem csalódás, mert nem igazán vártam a filmet, és tulajdonképpen nagy bajom nem volt vele, teljesen átlagos blockbuster-nek tartom most is. viszont ha azt nézzük, hogy az eredeti film mennyire működik a mai napig, akkor mindenképp csalódás, mert ez olcsó vásári szórakozásnak tűnik mellette.)
14. Tomorrowland
(szomorú vagyok, hogy az utolsó helyre kellett tennem ezt a filmet, mert tavaly év végén meg voltam róla győződve, hogy disney dobogó lesz idén, starwars / avengers / tomorrowland sorrendben, de egyszerűen nem akart működni ez a katyvasz. nem tudom, talán lindelof-nak nem megy a pozitív életszemlélet...)
az itthon nézett filmjeim közül az oscar-darás birdman és whiplash emelkedett ki, naná, plusz az ex machina működött még nagyon (végre egy agyas filmet is írok, mi...?), valamint eléggé odavoltam liza-ért is.
egy rakás filmre nem jutottam el, amiket terveztem megnézni (pl. black mass, legend, the walk, everest), mert vagy nem úgy jött ki a lépés, vagy elriasztottak a piszok kritikusok. vagy nem voltam hajlandó szinkronnal nézni a filmet... és időszűke miatt nem fért bele egy csomó dolog, amit már rég (khmm) be lehetne szerezni az internetes szupersztrádáról. de ilyeneken nem szoktam stresszelni, mindennek eljön az ideje... (az idei pótlásaim közül mindenképp szót érdemel az mi:4, az about time és az oblivion. és végre elmondhatom, hogy minden percet láttam a madmax univerzumból, nem csak homályos foltok derengenek a gyerekkoromból.)
hogy mi jön most? remélem sok minden, mert kábé 30 filmet írtam föl az idei listámra, és már akkor boldog leszek, ha a felére eljutok (de mivel a 2014-es 12 mozilátogatás után tavaly 14 lett a számlálón, most illene felülmúlni ezt, nem?). és jó lenne, ha idén otthon is több filmet tudnék abszolválni -mondjuk a sorozatok kárára...
és még egy fontos dolog... január elsején nagy dologra szántam rá magam sorozat-fronton, tudniillik mostantól hanyagolom az értékelések skatulyába zárását (itt a hablaty hozzá), és ez olyan felszabadítóan hatott rám, hogy mára megérett bennem a gondolat, hogy itt a filmeknél is elhagyom a pontszámokat, mert csak mindenkinek frusztrációt okoznak. úgyhogy idén megpróbáljuk így kötetlenül, maximum ha azt érzem, hogy basszameg, mégiscsak rá kéne nyomni azt a bélyegzőt, akkor utólag majd felskálázok minden filmet.