(visszatekintő)
érdekes év volt 2018 filmes szempontból (is), a mozizásaimnál igyekeztem lefaragni a kellemetlenebb falatokat, úgyhogy csak tizenkétszer zarándokoltam el a nagyvászonhoz (hogy minden hónapra jusson egy, mi...?). ezekkel együtt összesen 50 filmet sikerült felírnom tavaly a listámra, ami egy átlagfogyasztó szemében akár még soknak is tűnhet, nekem viszont megint pont nem sikerült elérnem ezzel a minimál célkitűzésemet, hogy minden hétre jusson egy film...
szóval a menetrend idén is a szokásos, bár most nagy volt bennem a kísértés, hogy ne állítsak fel sorrendet a mozizós filmjeim között, ugyanis az első öt helyezett között olyan kicsinek érzem a különbséget, hogy legszívesebben félóránként pakolnám át őket a dobogó különböző lépcsőfokaira -de oké, legyen, épp most ez a helyzet:
(az eddigi tizenkilenc film két-és-fél órás fináléja, és azt is érzi az ember, hogy ennyi időn át szorítja a karfát az izgalom és a dráma miatt. thanos jött és győzött -legalábbis a nézők szívét mindenképp elrabolta.)
02. First Man
(ha az avengers a szívemet ragadta el, akkor ez a film az eszemet -végtelenül tudtam csodálni az a tudatos rendezői koncepciót, amit damien chazelle végigvitt ennél a filmnél, hogy tudott visszafogott és emberi lenni, és pont akkor volt klausztofób vagy lenyűgöző az általa közvetített élmény, amikor kellett.)
03. Spider-Man -Into the Spider-verse
(egy animációs film, amiben több az ötlet és a lélek, mint a legtöbb élőszereplős társában.)
04. Mission:Impossible -Fallout
(tom cruise egy fáradhatatlan gépezet, aki megint elhozta nekünk a tökéletes akciófilmet, ami kíméletlenül pumpálja fel a véredben az adrenalint.)
05. Black Panther
(a marvel univerzum egy új szeglete debütált dicsőségesen a vásznon, törzsi dobok, hihető gonosz és erős női karakterek a társadalmi problémák tengerében.)
06. BlacKkKlansman
(szürreálisnak tetsző kísérlet arra, hogy szórakoztatóan meséljen a világ legundorítóbb emberi tulajdonságáról: a gyűlöletről. megnevettet és gyomron vág.)
(ártalmatlan kalandfilm a nagy univerzum egy kevéssé fontos aspektusából.)
08. Incredibles 2
(jó tempójú, látványos mese a nemi szerepek bonyolultságáról -egy kicsit jobban is elrabolhatta volna a szívemet...)
09. Aquaman
(pont olyan mint a címszereplője: nagy, buta és baromi szórakoztató. egy határozott vágóollóval még jobb lett volna a végeredmény.)
(pont azt nyújtja, mint az elődje, kicsi kalandokat a marvel univerzumban, ötletes akciókkal, szórakoztató percek okozva a moziban, semmi többet.)
11. Deadpool 2
(annyira felhúztam magam a kezdeti drámázás értelmetlenségén, hogy utána már nem tudtam úgy élvezni a tényleg vicces pillanatokat, mint kellett volna...)
12. Ready Player One
(spielberg miatt mentem el, és rendezésileg nem is volt igazán baj a filmmel -a didaktikusságával és kiszámíthatóságával annál inkább. de hiába lett utolsó a listámon, ez sem igazán rossz film, csak olyan, izé, semmilyen...)
na nézzük, mi volt itthon a helyzet:
az oscar-szezon most is megajándékozott pár erős filmmel (three billboards..., lady bird, call me by your name, the shape of water, i tonya), aztán még az év elején jöhetett egy szokatlan mindfuck az annihilation képében, később próbáltam kisebb gyöngyszemeket keresni (revenge, upgrade), néha meg csak szórakoztatni akartam önmagam (death of stalin, popstar). és meglepően idén is sok dokumentum-film landolt a portfóliómban (legjobbak: jodorowsky's dune, won't you be my neighbor?, three identical strangers, they shall not grow old). az ’év legrosszabb film-élménye’ dicstelen címét meg adjuk mondjuk a venom-nak, aminél hálát adok az égnek, hogy előre kiszimatoltam, hogy nem szabad rá elmennem a moziba...
szóval goodbye 2018, hello 2019, gyaníthatóan idén sem fog változni sok minden, jövő ilyenkor is kesergek majd azon, hogy nem mentem eleget moziba, megint éltetem majd az év eleji oscar söprésemet -és már előre látom magam előtt azt a kínszenvedést, ahogy az avengers: endgame és a starwars 9 között döntök majd, hogy melyik kerüljön magasabbra a listán...
