csekély esélyekkel indultak a show producerei idén (köztük steven soderbergh és stacy cher) a covid miatt, nélkülözniük kellett sok szokásos kelléket, például a nagyzenekart vagy a dolby theater-t, családiasra kellett venniük a hangulatot egy vasútállomás puccos vip-termében, de sok mindent annyira minimálra vettek, hogy az már zavaró volt állandó nézőként. mert jó ötletnek tűnt, hogy apró érdekességeket vagy cukiságokat mondanak a jelöltekről, de hiányoztak a kis klippek, amikkel bemutatják a kosztümöket, vagy a vágás szépségét... és voltak kifejezetten megkérdőjelezhető döntéseik, mint az in memoriam átrohanása, meg az az idiótaság, hogy a best picture-t a két színész kategória elé tették, mert azt gondolták, hogy chadwick boseman nyer majd a férfiaknál, és aztán koppantak. mi meg főleg... de legalább most hagyták beszélni a nyerteseket, és a győztesekkel is nagyjából elégedett voltam... ezek ilyen idők, ezzel kell beérnünk, és azért sem panaszkodhatom, mert két nappal ezelőtt még úgy tűnt, hogy megtörik a hagyomány, és nem tudom élőben nézni, aztán mégis sikerült fenn lenni hajnali kettőkor, ahogy már 20 éve mindig sikerült valahogy lemenedzselni... [*04.26.]

az elmúlt években sokat kellett magyarázkodnom amiatt, hogy minek maradok fenn egy ilyen felesleges esemény miatt, mint az oscar, és én mindig szabadkoztam, hogy hát már majd’ húszéves hagyomány ez nálam, meg mégiscsak a filmek ünnepe, blablabla -de idén, amikor élőben láthattam egy történelmi pillanatot, már úgy gondolom, hogy nem kell magyarázkodnom, mert ez ilyen átélt élményekért éri meg virrasztani... voltak némi technikai problémáim, de ezt leszámítva jól elszórakoztam egész éjszaka, korrektnek éreztem a díjátadót, néhány meglepetéssel (janelle a pozitív oldalra esik, eminem meg a whatthefuck-ra), a díjazottak többségével sem volt problémám, és végtelenül tudtam örülni, amikor újra-és-újra felbukkant a színpadon a cuki koreai tolmácslány, mert folyton szükség volt rá... de még ekkor sem reménykedtem igazán a nagy győzelemben, ismerem az akadémia túlbonyolított hülye szavazási rendszerét, ami a középszerűséget támogatja (lásd az előző évek legjobb film győzteseit), így tényleg felhőtlenül boldogan táncolhattam az ágyam tetején, amikor a tavalyi év kétségtelenül legerősebb filmje megkapta a maga koronáját... (jól éreztem, hogy a műsorvezető-nélküliséget, és a sallangok egy részének elhagyásával felszabadult időt arra használták a producerek, hogy tovább hagyták beszélni a nyerteseket?) (××02.10.)

mindenki kedvét elvette egy kicsit a sok hiszti, ami a gála előtt kavargott az éterben, ezért kisebb csoda, hogy ennyire korrekt gálát tudtak levezényelni a producerek. kiderült, hogy bizony nem kell host az eseményre, nem kellenek kellemetlen kitérők, elég, ha csak pörgetik sorban a díjátadásokat, attól jön meg a feszesség érzete, és el is röpül a (picivel több mint) három óra. a díjazottak a szokásos mixed bag kategóriába esnek, lehet örülni és lehet morogni is dögivel -azokat az örömkönnyeket viszont nem veheti el tőlünk senki, amiket olivia colman végtelenül cuki köszönő-beszéde alatt hullatunk (vagy azokat a röhögés-könnyeket, amiket melissa mccarthy nyuszis ruhája váltott ki belőlem). (×02.25.)

vagy a jelenlegi kényes politikai helyzet vagy a kerek évforduló tehet róla, de idén kicsit lejjebb tekerték a humor-faktort, és sokkal jobban hagyták a felszínre törni a fontos üzeneteket, a nők szerepét, a bevándorlók fontosságát, az álmokért való harcolást -ugyanakkor nekem annyira szórakoztató volt a show egésze, mint az elmúlt években. az évforduló szerencsére azt is magával hozta, hogy fantasztikus montázsokkal ajándékozzanak meg minket mozi-szeretőket... a szórakozás mellett nem tudtam igazán izgulni, nem volt egyik kategóriában sem nagy favoritom -azt meg lehetett sejteni, hogy ezúttal nem nekünk áll a zászló az idegennyelvű filmek között... (péntek délig úgy volt, hogy nem tudom majd élőben nézni a gálát, és meglepően könnyen beletörődtem, hogy megszakad egy majd’ 20 éves hagyomány, de most kifejezetten örülök, hogy úgy alakult, hogy ezúttal is ott ültem a tévé előtt takaróval a vállamon, tea-beöntéssel a hasamban -még ha most napközben ki is folyik a szemem a fáradtságtól...) (##03.05.)

ööö... *sokkolt* ...egészen az utolsó pillanatig azt hittem, hogy teljesen más miatt lesz emlékezetes ez a show... tudjuk jól, hogy nekem a 2009-es hugh jackman-es oscar a zsinórmérték, és idén nagyon közel kerültek ehhez a szinthez a producerek, jó volt a tempó, és bebizonyosodott az, amit én évek óta szajkózok: hogy jimmy kimmel tökéletesen le tud vezetni egy ilyen élő monstrumot. leginkább azért működött a host szerepe, mert önmaga lehetett, olyan volt az egész, mint egy kiterjesztett kimmel show (még mean tweets is volt), ültek a poénok (igaz, hogy nem ártott tisztában lenni az aktuális politikai utalásokkal). és persze matt damon még mindig a legnagyobb ellenség... a díjazottakkal is elégedett voltam, szépen szétosztották a nagy jelöltek között a szobrokat (szerencsére idén is sikerült megnéznem a ’legjobb film’ várományosokat, úgyhogy volt némi rálátásom), újra öklözhettem a levegőbe egy magyar alkotás miatt, és a végefelé már mint la la land rajongó is megkaptam a magam örömét... aztán jött a grincs... szörnyű belegondolni, hogy mit élhettek át a srácok a színpadon a nagy káosz alatt (btw, én egyből levágtam, hogy gebasz van, amikor lászott, hogy egy füleses ember kezd matatni a háttérben a borítékokkal) -de tudjátok mit? így pont olyan vége lett a show-nak, mint a la la land-nek: egyszerre adott örömöt és szomorúságot... (#02.27.)

hajnali öt óra. alsógatyában és pólóban álldogálsz a tévé előtt, válladra egy takaró terítve, mégis ráz a hideg. pont úgy izgulsz, mintha a kedvenc csapatod csak másodpercekre lenne attól, hogy megnyerje a bajnoki címet. mintha neked is kicsit közöd lenne az alkotáshoz, amit talán most elismernek. és akkor felnyílik a boríték, és te felszabadultan öklözöl a levegőbe, közben lehullik a takaró a földre, de nem érdekel, mert a felhőkben jársz. hajnali öt van, de miért nincs egy cseppnyi álmosság sem a szemedben...? ha kivesszük ezt az érzelmi töltetet az estéből, akkor egy átlagos oscar-show-t kaptunk, ami nem lógott ki az elmúlt tizenöt év átlagából egyik irányba se', bár kicsit zavaró volt, hogy annyira a szívükre vették az #oscarsowhite problémát, hogy kicsit túltolták a kompenzációt, így minden poén (és szinte minden megszólalás is) ezzel kapcsolatos volt (chris rock-ra előre készültem pár standup-jával, mert tudtam, hogy hadarni fog, bár mintha próbálta volna visszafogni magát). azt reméltem, hogy az idei újítással (köszönöm-ök futó-feliratban) erősebbek lesznek a beszédek, de igazán csak leo mert belemenni a globális felmelegedés témájába (ismerjük az elkötelezettségét, az lett volna a fura, ha nem kanyarodik el ide a beszéd) -ja igen, mert leo megkapta végre, most már reméljük nem kell többet hallgatni a viccelődést ezzel kapcsolatban... a díjazottakkal elégedett voltam, végülis könnyű dolgom volt, mert mind a nyolc legjobb film jelölt tetszett -de azért volt pár meglepi is az estében. hagyományos esetben most jönne az, hogy 'oké, túl vagyunk ezen is, várjuk a következőt, jó reggelt, menjünk aludni', de szerencsére most nem lehet ilyen könnyen túllépni ezen a hajnalon. köszönjük srácok, megtiszteltetés most film-szerető magyarnak lenni. ($$02.29.)

rég volt már olyan, hogy két fimért is szorítottam volna, előre hangoztatva, hogy mindkettőnek örülni fogok, ha nyer, erre most itt ülök a pirkadat fényénél, és örülök a mexikói inváziónak, ugyanakkor szomorú vagyok, hogy linklater-éknek tizenkét év sem volt elég, hogy elismerést kapjanak (vagy michael keaton-nak a kisgatya)... nph pont azt hozta, amit vártam, éneklést és bűvészkedést (plusz jó adag tony hangulatot), talán ő közelítette meg az elmúlt években legjobban az etalont -wolverine-t. a producereknek dicséret, hogy kihasználták a modern technikát, de szolid tockos is jár, hogy még mindig nem tanulták meg, hogy az emberek csak időhúzásnak érzik a betét-dalokat (pedig most a lego song is ütött, meg common-ék állótapsa is jogos volt, plusz ms.gaga is kiereszthette a legszebb hangját). egyébként minden a szokásos mederben folyt (bár ez volt az első oscar-om stream-ről, mert az osztrák tévések agyát megszállta a nacionalizmus), lehet, hogy valahol el is várjuk, hogy ilyen monstre legyen a show. éljenek az emigránsok, akik hollywood-ot építik! ($02.23.)