(2020) (r.: Marcus Raboy)

introvertáltként nagyon tudom értékelni, ha valaki túl tud lépni a korlátain, és ki mer állni a nagyvilág elé, és a rivaldafényben adja ki magát, nem pedig egy sarokban bujkál -mármint ha elhisszük taylor-nak, hogy ő egy introvertált személyiség. de miért ne hinnénk el neki, amikor összességében egy hiteles személynek tűnik a színpadon, aki őszintén beszél a magánéleti problémáiról, az összes paráról, ami egy húszas évei közepén járó lány lelkét csak nyomhatja. szóval kaptak az exek, a gyermekvállalásra ösztönzők, a felelőtlen szülők -és mindezt bevonta egy határozott előadásba. igen hamar átalakulnak az emberben az előítéletek, mert ez az ifjú szöszi igencsak pontosan látja maga körül a világot, és a riasztó magánéleti kalandjaival nem hogy elriasztana magától, hanem igen hamar azt kezded érezni, hogy feleségül akarod venni, most azonnal... (××03.15.)