(Zsivány Egyes -Egy Star Wars történet) (2016) (r.: Gareth Edwards)

’javában dúl a polgárháború. titkos támaszpontjukról a felkelők először hajtottak végre sikeres támadást a gonosz galaktikus birodalom ellen. az ütközet során hírszerzőik megkaparintották birodalom csodafegyverének titkos terveit.’ -idestova huszonöt éve nézem rendszeres időközönként a ’new hope’ alcímű negyedik részt, de a tegnapi lelki felkészülés alatt tűnt csak fel, hogy a nyitószövegben az olvasható, hogy egy ’ütközet’ során szerezték meg a lázadók a terveket. így már nyugodt szívvel mehettem a moziba, mert nem kellett azon agyalnom, hogy korábban volt-e szó arról a nagy csatáról, ami várhatóan bekövetkezik az újonnan forgatott előzmény-filmben... lehet, hogy azért nem tűnt fel ennyi éven át az a mondat, mert george lucas is csak ennyit szánt rá, egyetlen mondatot, pedig egy fontos háborús tett volt ez, amit fontos hősök hajtottak végre -illetve olyan hős-szerűek... a star wars eredetileg a mítoszok és mesék útján járt, így természetes, hogy a birodalom volt a megtestesült gonosz, a felkelők viszont a makulátlan jóság fellegvárából tekintettek le ránk. viszont ma már nem lehet figyelmen kívül hagyni az elmúlt évtizedek kulturális változásait, így sokkal árnyaltabb képet kapunk a felkelésről, esendőbbek lesznek a hősök a hibáik miatt, és logikus is, hogy aki a sötétség ellen harcol, az maga is bemocskolódik egy kicsit, mert a jó ügy érdekében néha át kell lépni a határokat, és megkérdőjelezhető dolgokat kell elkövetni -és persze igaz ez a másik oldalról is szemlélve: nem volt mindenki velejéig gonosz, aki a birodalom-nak dolgozott... azt viszont sajnálhatjuk egy kicsit, hogy amíg általánosan mélyebbek lettek a karakterek, maguk a főszereplők elég vázlatosak maradtak -persze itt felhozhatjuk mentségnek, hogy a mintaként szolgáló klasszikus háborús filmekben is csak ennyire dolgozták ki a szereplőket, de én azért jobban tudtam volna kötődni hozzájuk, ha egy-két (tényleg jól működő) drámai pillanaton túl is berántják a szívünket közéjük (valahol vicces, hogy a nézők többségéhez egy robotot sikerült a legközelebb hozni, de ebben nagy szerepe volt abban is, hogy végre jól működő robot-humort sikerült a beszéd-generátorába adni -végre nem infantilis a poénkodás, hanem a sötétebb hangulathoz jobban idomuló szarkasztikusan száraz humor ez)... az elején azért rám ijesztettek, mert túlságosan info-heavy volt, ahogy ugráltunk bolygóról-bolygóra, miközben folyamatosan mutatták be az új karaktereket, de aztán hirtelen minden a helyére kattant és elkezdett működni a film, és amint elkapták a fonalat, már tudták fokozni fel egyre jobban a tempót és a hangulatot, és wow, mennyire fel tudták fokozni a fináléra... a készítők végig azt hangoztatták az interjúikban, hogy ez egy háborús film lesz, és hogy a klasszikus világháborús filmekből inspirálódtak, és ez érződik is a végeredményen, főleg a városi tank-csatás jelenetnél villantak be nekem a nagy elődök, de a dzsungeles kommandózás is hozta a kellő hangulatot (btw, azért gareth edwards-ék nem hülyék, miért írnának havat meg mínusz harminc fokot a forgatókönyvbe, amikor tengerpartos/pálmafás bolygóra is helyezik a finálét, így akár a maldív-szigetekre is mehetnek nyaralni forgatni, hehe)... és szerintem jó az, hogy kísérleteznek a lucasfilm-nél, hogy bele mernek emelni új elemeket is a szokásos star wars hangulatba -hogy nem ragaszkodnak ahhoz, hogy minden egyes filmben legyenek skywalker-ek, jedik és fénykard-párbajok (no, azért egyetlen egyszer felvillant az ikonikus világító penge, de ezt meg tudjuk bocsátani, mert annyira cool módon badass lett a jelenet, hogy nem lehet nem imádni) -így lesz esély arra, hogy tényleg változatos legyen az univerzum. bár lehet hogy érdemesebb lett volna egy másik korszakot választani a galaxis nagy történelméből, mert érezni lehet, hogy az általános mozinézőknél azért van egy kis zavar az erőben, hogy most hova is kell elhelyezni a filmet az idő-vonalon, és láthatóan a legalapvetőbb utalások megértésével is vannak gondjaik. talán ez a film ezek miatt inkább nekünk, a régi rajongóknak készült, akik tudnak mosolyogni az összes kikacsintáson, a nem titkolt fan-service-en. és mi vagyunk azok, akik igazán értékelni tudják azt, hogy ennyi év után hihető magyarázatot kaptunk arra, hogy miért lehetett olyan könnyen elpusztítani a halálcsillagot... igen, mert talán a film legnagyobb erénye, hogy tökéletesen simul a ’new hope’-hoz, mind sztoriban, mind látványban, igazi kiegészítője annak. igaz ebből néhány apróbb hátrány is következik -tudtuk, hogy a végén sikerül megszerezni a terveket, és azt is tudtuk (vagy inkább titkon reméltük), hogy mi lesz a karakterek sorsa, hiszen nem kell őket a folytatásra tartogatni. a másik hátrány már kicsit jobban zavart: teljesen érthető, hogy vissza kellett hozni tarkin nagymoff-ot, hiszen az ő jelenléte elengedhetetlen a halálcsillagon, de nem érzem jó döntésnek, hogy cgi arcot használva akarták megidézi peter cushing-ot, mert annyira látható lett a végeredmény, hogy folyton kizökkentett a film élvezetéből (azért sem értem ez a technikai megoldást, mert mon mothma-nál például nagyszerűen sikerült a színésznő-választás). ...no... egy picit azért zavarban vagyok, mert jó volt a film, élveztem nagyon, adott is nekünk néhány igazán emlékezetes jelenetet (nálam a ’csillagromboló belökése a pajzs-generátorba’ pillanat volt a csúcs), egy áll-leejtően intenzív fináléval bombázta szét a bennünk élő rajongó gyermeket, ugyanakkor a force awakens-nél nagyobbnak éreztem magamban a buzz-t, jobban bele tudott préselni a moziszékbe -de talán ez csak annak köszönhető, hogy az volt a nagy comeback, a saga régóta várt folytatása, ezt viszont csak egy kiegészítő filmnek szánták. vagy talán csak az jobban be tudott húzni érzelmileg a karaktereivel... (örülök, hogy a sok riasztó hír nem igazolódott be, nem érződik az utóforgatások / újra-vágások kemény melója, michael giacchino is kellően john williams-i zenét komponált négy hét (!) alatt. viszont a szinkron sajnos kifejezetten most bántotta a fülem sok helyen...) ($$12.17.)