(visszatekintő)
új rekordot sikerült felállítani 2016-ban, kereken húszszor voltam moziban, és többnyire elégedetten jöttem ki a vetítésekről. igazából lehetne magasabb is ez a szám, ha vidékiként nem lennének korlátozva a lehetősségeim a művészfilmekre/csemegére való eljutásra.
mivel idén már elhagytam a pontozást, ezért több időt kellett szánnom arra, hogy végigrágjam magam a listán újra-és-újra -de úgy érzem, hogy sikerült a leginkább szívemnek kedves sorrendet felállítani:
01. La La Land
(az év mozis varázslata, ami egyszerre szól a fülednek, a szemednek, a szívednek és az agyadnak. igazából szívem szerint mindenkinek énekelve és táncolva hoznám a tudtára, hogy mennyire odavagyok ezért a filmért.)
02. Arrival
(nemcsak az év legokosabb filmje, de ez töri össze a szívedet is legjobban. örülnék neki, ha minden ősszel kapnék egy ilyen minőségű intelligens scifit.)
03. The Nice Guys
(az év legszórakoztatóbb két órája, térd-csapkodós poénok neo-noir neon-fényben.)
04. Captain America -Civil War
(méghogy nem lehet igazi drámát keverni a szuperhős történetekbe... ha nem ül le egy picit a közepén, még a dobogóra is felfért volna.)
05. Rogue One -A Star Wars Story
(borzasztóan zavar, hogy nem tudott annyira elkapni, mint tavaly a force awakens, de erről leginkább a kissé zavaros első harmada tehet -mert a vége már ugyanúgy a székbe szögezett, ahogy elhozta a 'war'-t a star wars-ba.)
(az év meglepetés-filmje, egy feszültséggel teli kamara-darab, ami végig kétségek között tart. lábfetisisztáknak is erősen ajánlott...)
07. The Revenant
(az a baj, hogy nehéz szeretni egy ilyen hideg és megterhelő filmet -még akkor is, ha nagyon is látja és értékeli az ember az összes erényét.)
(sallang-mentesen megrendezett real-life sztori, ami félelmetesen közel hozza a katasztrófát a nézőkhöz.)
09. Deadpool
(végre képregény-hű adaptáció, ami egy percig sem veszi komolyan magát -vagy a sablonos eredet-történetét. minden idők legjobb valentin-napi filmje!)
10. Doctor Strange
(bármennyit hajlítgatja az univerzumát a marvel, nem nagyon tudnak hibát véteni. szeretettel üdvözöljük a mágiát is a szuperhősök között.)
11. The Jungle Book
(a fene se' gondolta előzetesen, hogy ennyire működni fog egy olyan film, ahol egy kisfiút leszámítva mindent digitálisan hoztak létre. pedig igazi szélesvásznú kaland lett a végeredmény.)
12. Star Trek Beyond
(jó sztorival megtámogatott űr-kaland, ahol az űrhajó a kelleténél többet rázta a kézikamerát...)
13. Fantastic Beasts and Where to Find Them
(2in1, mesevarázs és sötét bűbáj, kár, hogy a kettő nem tudott egy szép egésszé összeforrni.)
(mindenki tudja, hogy mennyire felesleges ez a film -mégsem bántam meg, hogy beültem rá a moziba, mert elszórakoztatott arra a két órára, még ha a szórakoztatáson túl nem is akart semmi mást adni.)
15. Jason Bourne
(szegény jason már nem bírja a tempót, a két nagy akció-jelenet között csak elcsüggetten piheg a sarokban...)
(sablon-gonosz, buta szövegkönyv, átlagos látvány -mi történt veled brian singer?)
17. Suicide Squad
(a pofás trailerek után pofáraesés lett, agyonvágott videoklip-film alibi-sztorival, rosszul értelmezett karakterekkel, katasztrofális fináléval. de legalább egy darabig szórakoztatott...)
18. Batman v Superman -Dawn of Justice
(3in1, avagy próbáljunk meg egyszerre folytatás lenni, behozni egy ikonikus karaktert, megágyazni az univerzumnak, feldolgozni a gyerekkorban olvasott képregényeket, és beleszeretni a saját művészinek gondolt vízióba. persze, hogy zavaros lett a végeredmény, amiből ráadásul még az életkedvet is kiszívták.)
19. Independence Day: Resurgence
(avagy hogyan ne csináljunk folytatást, buta ötletek, idióta poénok, gagyi kivitelezés.)
+1: Saul fia
(az oscar előtti újravetítések egyikén láttam, így az idei filmek közé nem akartam belekeverni. de egyébként sem lenne egyszerű berakni a rangsorba, annyira más élményt ad, mint bármelyik másik film.)
az itthon nézett 2016-os filmek között is voltak szerethető alkotások (Eddie the Eagle / Midnight Special), és a január/februári oscar-rush is kifejezetten erősre sikerült ezúttal (lásd: Spotlight / Room / Big Short / Danish Girl / Carol / Brooklyn / Steve Jobs)
a régebbi filmek közül ki tudnám emelni a Rocky-darámat, és annak a korona-ékszerét, a Creed-et. de nagyon erősen hatott rám a Beasts of No Nation is, vagy az olyan dokumentum-filmek, mint a Cartel Land vagy az Amy. és sajnos idén is be kellett állnom a 'bojkottáljuk a szinkronnal vetített tarantino filmeket' mozgalom mögé, így csak itthon vacoghattam a Hateful Eight-en.
pár nagyköltségvetésű csalódást leszámítva nem volt ez rossz év film-szerető szemmel, ráadásul szokás szerint pár fontos filmhez majd csak az új évben jutok hozzá. de ismeritek a mondásomat: semmi sem szalad el, mindenre sor kerül egyszer. azt meg csak remélni tudom, hogy én elég sokszor tudok majd idén is moziba szaladni...
