(A Bourne-hagyaték) (2012) (r.: Tony Gilroy)

kell-e nekem egy bourne nélküli bourne-film? -tettem fel magamnak a kérdés az elmúlt években, mióta ott porosodik a polcon a dvd, és a válasz egész addig ’nem’ volt, míg el nem határoztam, hogy írok a sorozat minden epizódjáról. úgyhogy most már módosíthatom a kérdésre adott válaszomat: ’nem igazán’... pedig az nem lenne egy apokrif gondolat, hogy kiterjesszék a történetet, hogy jobban mögé-nézzünk a programnak, ami tönkretette david webb (művésznevén jason bourne) életét, csak ehhez egy mértéktartóbb forgatókönyvíró kellett volna, mert szegény tony gilroy-nak annyira beleragadt a feje a seggébe, hogy képtelen volt reálisan látni a céljait -vagy hogy mi a nézői elvárások egy ilyen címnél... (btw, vicces látni az ilyen családi bizniszben vitt filmeket, az egyik gilroy tesó segített a forgatókönyvbe, a másik meg vágta a filmet...) mert minek kellett ezt ennyire megbonyolítani? kellett ez a sok program, gondosan elnevezve hülye kódnevekkel? kellett ez a sok bürokrata az íróasztalok mögött? megérte belemélyedni a vírusokkal módosított gének tudományos világába? nem igazán... mert ezek mind hosszadalmas expozíciókkal jártak együtt, rengeteg párbeszéddel, némi személyes drámával (ja, még flashback-ek is voltak...), és az ember meg csak várt-és-várt, hogy mikor dörrenek már meg a hangfalak, mikor szedik le az arcunkat egy hatásos verekedéssel vagy üldözéssel... és talán ezzel vissza akartak térni az első rész csapásirányára, csakhogy ott sokkal inkább működött a feszültség a lassabb tempó ellenére is. és még azt sem mondanám, hogy azzal a kevés akcióval annyira elégedett lettem volna, mert láttam már szebben plánozott és vágott jeleneteket is már életemben. meg hogyan is aggódtunk volna egy olyan szuper-emberért, aki előtte fél kézzel intézett el egy farkast... pedig jeremy renner nem volt rossz a múltján tépelődő hős szerepében, rachel weisz is meggyőző volt, mint riadt dokinéni, de egyébként is, egy rakás számomra szimpatikus színészt szedtek össze a castingosok, hogy aztán alig kezdjenek velük valamit a vásznon (edward norton-t egy képernyőkkel teli szobába zárni vétek!)... elszalasztott lehetőségek sora lett így a film, ami egyszer megnézhető, ha az ember olyan mániákus komplettista, mint amilyen én is vagyok, de egyébként nem igazán tudnám ajánlani senkinek, főleg nem az akció-filmek szerelmeseinek... ($$07.27.)