(2020) (r.: Niki Caro)

hajlamos vagyok beleesni abba a hibába, hogy a filmek megnézése után beleveszek a kritikák olvasásába, sőt, ami még rosszabb, még a komment-szekcióra is oda-odaszokott tévedni a szemem -mindezt még azelőtt, hogy én magam szavakba önteném a véleményem. nem tudom, hajt a kíváncsiság, megerősítést várok, vagy csak ihletett. és a mai nap az ihletre tökéletesen alkalmas volt, mert elég volt néhány helyet felkeresnem, hogy rájöjjek, hogy az embereknek borzasztóan magas elvárásaik vannak, ráadásul olyan dolgokat kérnek számon az alkotóktól, amiket sosem ígértek -és látjátok, ettől most annyira befeszültem, hogy a film vizsgálgatása helyett papolással és kioktatással töltöm ki a kezdő soraimat. de figyeljetek, már a távolban dübörög a lényeg... szóval itt ez a szerencsétlen disney film, ami már eleve hátránnyal indul, mert az embereknek furcsa prekoncepcióik lettek az évek során a mega-konglomerátumról, mindenféle ideológiák terjesztésével vádolják őket, vagy azt képzelik, hogy a burbank-i központban sorban állnak a pénz-gyártó automaták. ehhez jön az, hogy a stúdiónál ragaszkodnak a régebbi műveik újra-felhasználásához, amivel a gyerekkori emlékek szálait húzkodják meg. ráadásul jó nagy célpontként magasodnak a kattintás-vadász bloggerek horizontján a mikiegér-fülek, és persze a megélhetési szerzők minden egyes ügyet kihasználnak, hogy megfelelően felfújva tálalják a hergelődésre hajlamos olvasó- és néző-táboruknak (legyen az egy szereplő kiválasztása, egy szerencsétlenül kiragadott interjúrészlet, de akár egy forgatási helyszín is sértővé és bojkottra felszólításra alkalmassá válhat)... és persze, nem tisztem megvédeni egy olyan céget, amihez semmi közöm egy közép-kelet-európai pici ország egyszerű polgáraként, csak kicsit fárasztó már látni, ahogy az emberek azonnal le tudnak söpörni egy ártatlan alkotást a vélt vagy valós sérelmeik miatt... pedig a disney most sem tesz mást, mint a maga képére formálja a különböző kultúrkörökből ismert történeteket -ahogy ezt tette már 90 éve is. nem, nem akarnak világot megváltani és megreformálni a filmtörténelmet, még csak nem is hozzánk, felnőttekhez szólnak, így esetleg nem kéne azonnal nagyítóval nekiesni minden alkotásuknak... mert ígérték azt, hogy a mulan egy hiperrealista történelmi mű lesz? nem, arról volt szó, hogy ezúttal kihagyják a dalokat és a comic relief karaktereket, és az egyszerű tanulsággal szolgáló kínai legendát egy young adult fantasy-vá változtatják, tehát most a tizennégy-tizenöt éves lányoknak akartak egy ártalmatlan szórakoztatást nyújtani. azoknak, akik számtalan hasonló történetet falnak fel könyv formájában, akiknek természetes, hogy a főszereplő egy kiválasztott, egy különleges képesség birtokosa, akik lelkesednek azért, ha egy kis sötét mágiát csempésznek a kalandok sűrűjébe. persze hogy nem lehet számonkérni azt, hogy mennyire hitelesek az épületek meg a hadseregek felszerelése, sőt, még a csaták vértelenségét is el kell néznünk neki, mert ez egy ifjúsági kalandfilm, nem pedig egy kábeltévés belezős történelmi sorozat. és ha ezen a szinten nézzük a filmet, akkor működik? igen. kikapcsol? igen. magasra lövi ki az igényszintjének a nyilát? nem, de nem is ez a dolga... de oké, valaki másra számított, húsba vágó kardokra, és lélek-vájkáló karakter-építésre, és ezeket nem találta meg a filmben, sajnálatos, de még ezek a rossz ajtón kopogtató nézők is el kell hogy ismerjék, hogy gondos kezek dolgoztak a produkción. biztos sokaknak hiányoznak a rajzfilm-béli dalok, de harry gregson-williams score-ja ezek nélkül is hatásos, a dallamai alátámasztják az akciók hatásosságát. vizuálisan pedig kifejezetten megkapó a film, niki caro rendező és mandy walker operatőr kompozícióiban leugranak a totálok a képernyőről, vibrálnak a színek, és minden beállításban van valami, ami megragadja az ember szemét. és hát kárhoztathatjuk őket azért, mert beleszerettek a wuxia légies elemeibe...? szóval ez egy teljesen ártalmatlan film, nem gyaláz meg semmit, csak a maga egyszerű módján elmesél egy történetet, hatásos körítéssel... (a szerző bevallja, hogy nem cipel a gyerekkorából érzelmi súlyokat a rajzfilm-verzióval kapcsolatban, így tisztább szemmel nézhette meg a szuperhős-típusú mulan-t. ráadásul ki van éhezve mindenfajta fantasy-ra, úgyhogy megengedőbb, ha szépen fotografált varázslatokat láthat a vásznon...) (××12.27.)