(Különösen veszélyes bűnözők) (2021) (r.: Rawson Marshall Thurber)

az az érzésem, hogy a netflix vezetői még mindig úgy érzik, hogy kompenzálniuk kell, amiért egy kis dvd-kölcsönzős cégből nőtték ki magukat streamer-mamuttá... pedig nem véletlen, hogy nekik van a legtöbb előfizetőjük, hogy sorozat-fronton sokszor beszédtéma az, amit bemutatnak, hogy pedigrés alkotók állnak sorban a bejárati ajtajuk előtt, ők mégis mániákusan ragaszkodnak ahhoz, hogy a látványos blockbusterek piacára is betörjenek. aztán mindig jön a fanyalgás, mert eddig még nem sikerült jól belőniük a kritikusok és sznob nézők igényeit, pedig nem sajnálják a pénzt és a paripát. bár talán egy forgatókönyvíró workshop-pal kéne kezdeniük a pénzköltést... biztosak lehetünk abban, hogy a red notice-ra kiutalt 200 millió dollár nagyrésze elment a három főszereplő gázsijára, plusz azokra a repülőjegyekre, amiket az egzotikus utazásra felhasználtak, merthogy a filmen nem látszik ez az elképesztő összeg... oké, erről a rendező, rawson marshall thurber is tehet, mert nem néznek ki jól a beállításai, hiába röptei a városok fölött a drónt, hiába járunk rómában vagy az argentin dzsungelben, nem érzed felvillanyozónak a plánolást, a vágást. ráadásul sokszor érződik stúdiósnak a környezet, vagy csak szemet bántó cgi-vel szúrják ki a szemünket (oké, ebbe a covid alatti forgatást is bele kell számolni)... de mindez nem számítana, ha magával-ragadóan szórakoztató az élmény, nem igaz? hááááát, van egy fajta fun vibe-ja, ami egy darabig elvisz minket, miközben egyensúlyozunk a különböző zsánerek paneljein, és halvány mosolyokra is futja néhány poén csattanása után. de azért ez kevés. ryan reynolds önmagát hozza, néha kikacsint, néha fárasztó, a rock-kal való kémiája közepes, de erről lehet hogy a nagy kopasz tehet inkább, aki mintha fél szívvel lenne a filmben. gal gadot meg gyönyörű, mint mindig, és ezzel el is mondtam mindent a szerepéről... szóval a netflix kényszeresen szórja a pénzt az ilyen egyszernézős alsó-középszerekre, pedig biztos találnának az istállóban olyan alkotókat is, akik ugyanennyi pénzből csodát tennének. de lehet hogy nem kell megerőltetniük magukat. mert egy fáradt munkahét után sokan beérik egy ilyen agykikapcsolós blődlivel is. én is. hiszen csak meg kell nyomni a play-t a kanapén terpeszkedve (vagy az esetemben a szobabiciklire pattanva), nem kell kimozdulni, házhoz jönnek a sztárok. és ezért lesz rengeteg nézőjük. és ezért fogják beérni ennyivel. és ezért nem lesz igazán nagy blockbuster dobásuk talán soha. de próbálkozni fognak derekasan, mert kompenzálniuk kell. chill, netflix, chill... [*11.12.]

(Az öngyilkos osztag) (2021) (r.: James Gunn)

bezárult a kör. a warner brothers a guardians of the galaxy sikerét akarta meglovagolni, amikor pár hét alatt összedobatott egy forgatókönyv-szerűséget david ayer-rel, amiből később egy trailer-csapat vágott össze egy film-szerűséget suicidal squad név alatt. aztán a guardians-t író/rendező james gunn ideiglenes elhagyta a marvel óceánjárójának a fedélzetét, és már csörgött is a telefonja: helló, itt a warner tesók, csinálnál nekünk egy olyan laza filmet, mint amilyeneket a konkurenciának szállítottál? és most behúzta a véres beleit ennek a gyümölcsöző kapcsolatnak a gyermeke a mozivásznakra, ez lett a THE suicide squad... james gunn azonban nem adta ingyen a bőrét, szabad kezet kért a projekthez -plusz felnőtt korhatár-besorolást, és annyi művért, amivel ki lehetett pingálni az egész atlantai stúdiót... azért a b-filmek felől a világhírbe botló direktorunk van annyira fifikás, hogy ne ugyanazt a terméket adja el újra-és-újra, ezért nem csak egy rusnya kistesónak tűnik a squad a szerethető kívülállókból álló guardians mellett -bár kétségtelen, hogy most is a legalsó, leértékelt termékeket árusító polcról válogatta össze a karaktereit... hogy azért ne tagadja meg teljesen a kiábrándító elődöt, néhány karaktert áthozott a múltból, leginkább azokat, akiknek jól sikerült a castingja anno, de volt közöttük olyan is, aki csak azért írt alá újra, hogy cápaeledel lehessen belőle az első tíz perc után... mert az eldobható, béna hősöknek az az előnyük, hogy el lehet dobni őket probléma nélkül, így (szinte) mindenkinél lehet lebegtetni a kardot a feje felett, mert nem lesz meglepő, ha fej nélkül végzi rövid időn belül. és nem kell sok, hogy gunn ezt a hatalmát röhögve az arcunkba tolja, merthogy a csapatbemutató után máris holtan hevertek a feláldozhatóak a homokos tengerparton, és érkeztek az igazi főszereplők... harley quinn volt az egyetlen, aki sérülések nélkül megúszta a 2016-os filmben lévő debütálását, de gunn most megmutatta, hogy miként kell bánni a karakter őrületével, néha vizuálisan, néha drámába hajtva a bohóclány lelkivilágát... de egyébként is a vér-és-bél erdő közepére képes volt egy kis ártatlan virágot növeszteni, ugyanis ratcatcher 2 a hatalmas szívével és szívfacsaró háttértörténetével mindenkit lekenyerezett. igen, még azokat is, akik nehezen viselik a patkányok látványát (jelen!)... de ezek a csendes karakter-építő momentumok csak apró zárványok voltak a vérgőzös őrületben, egyébként fékevesztett vonatként dübörögtünk előre a küldetésben, aminek partjait hullámokban festette bíborra az ezerrel túltolt gore, ugráltunk egyik káromkodástól a másikig, és még egy gondosan elhelyezett pöcs is díszítette a díszes kompánia útját... és bár james gunn nem a jó ízléséről híres, mondhatjuk, hogy ízesen összeállt ez a katyvasz, a felhőtlen felnőtt-szórakoztatás mintapéldájaként lehet majd mutogatni mindenkinek, aki csak egy átlagos, kiszámítható, gyerekbarát szuperhős-móka elé akart leülni... ja, és a kőszívű amerikai patriótákat is óva inteném attól, hogy beleéljék magukat a béke őreinek szerepébe, mert a film igencsak negatív képet fest a nemzet csendőr-szerepéről és a titkos fegyver-mutyikról. persze itt a tengerészgyalogságot egy óriási űr-csillag képviseli, de érteni lehet így is a mondanivalót... (john cena-val ambivalens viszonyba álok, mert nem mindig választ jól szerepet, de itt most meg tudta mutatni, hogy királyul tudja mixelni a keménységet a pöcsfejséggel. nem véletlen, hogy hamarosan az hbo max-ra térhet vissza, mint peacemaker. idris elbát meg az isten is ilyen szerepekre teremtette, ha a világvége egy óriás-lény formájában érkezne meg, akkor én mindenképp az oldalamon akarnám tudni...) (végre igazságot kapott david dastmalchian is, aki annyi mellékszerep és tévés gonoszkodás után végre egy emlékezetes karakterként lehetett anyámasszony-katonája típusú balfasz...) (john murphy lehengerlően jó zenét írt a filmhez -ezért nem is értem james gunn-t, hogy miért használt annyiszor hozott zenét, többször is azt éreztem, hogy a score-ral erősebb lett volna a hatás -vagy ez csak valami guardians-ből hozott kötelező kártyatrükk? mert akkor nem jött be...) [*08.07.]

(Jumanji: Vár a dzsungel) (2017) (r.: Jake Kasdan)

karácsony. enyhe kaja-kóma, rokonok a kanapén. nézni kéne valamit. ami nem fáj. ami nem üli meg a gyomrot. aminél nem kapok idegbajt, hogy szinkronnal beszélnek a karakterek. tavaly karácsonykor bejött a sony-nak a moziban a jumanji vetítése, tegyünk vele mi is egy próbát... és mondhatom, hogy jól átugrotta a nem túl magasan lévő kritériumainkat a film, mert egy percig sem vette komolyan magát, így átragadt ránk is az önfeledtsége. bizonyos szinten még ügyesnek is mondanám az ötlet-börzéjét, ahogy megvalósítja a tökéletes game-adaptációt, korlátozott számú életekkel, skill-ekkel és hátrányokkal, megkötött npc-kkel (sőt, még a dramaturgiát is a játék-világból veszi, körökre van osztva a cselekmény, a végén meg jöhet a boss-fight). de a nagy fegyverténye, hogy a színészei szívesen bohóckodnak a test-cserével, rock kicsit kétségbeeshet, karen gillan elhiteti magáról a béna csajt, és nem meglepő módon jack black az aduász a nőciskedéseivel (kevin hart most sem lett a szívem csücske, ő csak önmagát képes hozni, az meg nekem kevés). meglepetés nincs, tanulság az van, a különböző típus-karakterek átlépnek az árnyékukon, és barátokká válnak... azért hogy ne csak a finom kisüzemi sör által is gerjesztett eufória beszéljen belőlem, tegyük hozzá, hogy a cgi néha bántóan ótvarra sikerült, és bobby cannavale gonoszát sem sikerült semmennyire sem kihasználni... (##12.26.)