(2021) (r.: Taylor Swift)

egy country-ból indult pop-hercegnő? sokáig a perifériámon túl volt emiatt taylor swift, de aztán belopakodtak az életemben a swifty-k, így most már én is képben vagyok az életmű egy-egy szeletével. ahogy azt is tudom, hogy a master-felvételei feletti huzavona miatt most újra feljátssza a régi dalait, hogy tökösen megmutassa, hogy ki az úr a popszakmában, és a legújabb ilyen újrázásához kapcsolódik ez a kvázi kisfilm is. azért kvázi, mert azt gondoltam, hogy ha már külön premiert kapott, ha külön kiemelték, hogy taylor írta és rendezte, akkor jobban meg fog állni magában, nem csak az ’all too well’ című dala tízperces verziójának mozgóképes leképezése lesz. így én, kívülállóként jobban örültem volna, ha többször halkul el a zene, nem csak annál a veszekedés-jelenetnél, ahol a színészek (sadie sink és dylan o’brien) igazán megmutathatták a tehetségüket. de egyébként dicsérném taylor-t, mert érthető a története úgy is, hogy csak képekkel (és pár inzerttel) mesél, tetszettek bizonyos rendezői megoldásai is (mondjuk ahogy a veszekedésnél a lányon hagyta a kamerát), és mindig örömteli, amikor egy művész teljes szívből akar mondani valamit, és ezért kitolja a határait, és új területeken próbálja ki magát. reméljük a következő lépés egy valódi kisfilm (nagyfilm) lesz, amire még a legnagyobb ellenkezők sem süthetik rá, hogy csak egy fancy videoklipp... [*11.13.]