(2020) (r.: Ken Cunnigham)

biztos voltak/vannak rendes gyerekek, akik ha egyszer összerakják a karácsonyra kapott legókészletet, akkor azt a polcon őrzik, díszként, de szerintem az ifjúság inkább szereti kiélni a kreatív energiáit a kockákon, ezért összealmolva tárolja a különböző helyről származó darabkákat, és minden alkalommal valami egyedit pakol össze, amikhez aztán saját sztorik is dukálnak. na, ennek az ünnepi különszámnak az alkotói is pont így álltak hozzá a művükhöz, behajították a saga minden egyes elemét egy (mikulás) zsákba, és onnan random húzkodtak elő elemeket, aztán a nosztalgikus katyvaszt felhúzták egy egész szépen működő vázra, és voilá, megmentették ezzel az élet napját... ugyanis sokan el akarják felejteni, hogy ilyen ünnep létezett valaha is a galaxisban, mert még maga george lucas is minden eszközével próbálta kitörölni a kollektív emlékezetből az 1978-as eredeti holiday special-t, ami a frissen szárba szökkent starwars-mánia megcsúfolása volt, de hiába csak egyetlen-egyszer adta le az abc televízió, valahogy mégis fennmaradt, és még rajongói is akadnak a szörnyszülöttnek. ezek egy része most ott dolgozik a lucasfilm-nél... jót tett ennek a special-nak a legós felszín, mert így eszünkbe se jutott komolyan venni a karaktereket, nem akarjuk ezt az időutazós mixet beilleszteni a hivatalos kánonba, ugyanakkor nem tudom biztosan, hogy ki lehet ennek az alkotásnak az ideális célközönsége. mert a humor nagyrésze (valamint a konklúzió nagy tanulsága) az ifjakra van belőve, viszont szerintem annál mélyebben merítettek a nagy utalás-hálóval, hogy bátran ki merjem jelenteni, hogy egy legózó gyerek minden egyes képkockát be tud azonosítani a filmekből, minden mondatról tudja, hogy melyik párbeszédre rímel. valószínűleg megint a gyerek-lelkú felnőttek jártak a legjobban, akik ügyesen lavíroznak a korosztályi korlátok felett... (××11.20.)