Iliza Shelsinger: Unveiled
(2019) (r.: Steve Paley)
mindig is csak egy nagyon drága, felesleges bulinak tűntek a szememben az esküvők -bocs, csajok, nem vagyok egy romantikus alkat... (#donthateme) de iliza nem is akart meggyőzni senkit, hogy igenis jó buli leszervezni egy ilyen ceremóniát, sőt, de gyűjtött annyi saját élményt, amiből kijött egy special, tokkal-vonóval, és nem csak szórakoztató volt hallgatni a tradíciókon való élcelődését, de jól be is csomagolta fátyol alá a komolyabb mondandóját az ön-elfogadásról, vagy annak realizálásáról, hogy a kettős mérce még mindig mennyire átitatja a társadalmunkat... perverz élvezet hallgatni azokat komikus-nőket, akik a szexualitásukat helyezik a mondandójuk középpontjába, de üdítő volt közéjük keverni egy olyan nőszemélyt, aki már egy másik életszakaszban jár, és az én generációm problémáival foglalkozik. oké, néha fárasztóan beleszeret a keménykedős hangjába, néha túlmozogja az előadását, de érezhetően egy profi mesélő, aki nem ereszt hetven percen keresztül... (××08.07.)