(Aljas nyolcas) (2015) (r.: Quentin Tarantino)

hó lepi be a tájat. minden csendes, minden halott. csordogál az idő, vánszorog a szekér. nem siet sehova. hova kéne, hogy siessen? nézzük a tájat, hallgatjuk az útitársak történeteit. ismerősen csengenek, de élvezzük őket. csak a takaró alatt, amit a hideg miatt tekertünk magunk köré, kicsit elálmosodunk. pedig nem szabadna hagyni, hogy lankadjon a figyelmünk, mert mindegyik útitársunk alávaló rohadék, akikben egy percig sem szabad megbízni, akiknek egy szavát sem szabad elhinni... ahogy tudjuk azt is jól, hogy tarantino-nak sem szabad semmit elhinni, mert képes annyi bullshit-et nyomni, mint a karakterei, és az is holtbiztos, hogy mindig lesz valami az ingujjában, biztos, hogy ki fogja forgatni az elvárásainkat. persze lesznek sztenderdek, amiket már el is várunk egy qt filmben, és itt most mindenki tudja, mit fogok írni: a dialógusokat és az erőszakot. és igen, nem csak a film ultra-szélesvásznú, hanem a dumákat is kiterjesztette a maximumig, és a végén az erőszak is úgy túl lett pörgetve, ahogy vártuk, hirtelen és gusztustalanul csapott le. és blaszfémia, de voltak olyan pillanatok, amikor azt éreztem, hogy már-már tesztelni akarja a tűrőképességünket -gondolok itt a lincoln-levélre és a rohadt ajtóra, amit percekig tart becsukni... (ugyanakkor viszont rengeteg fontos dologról is beszél ezekben a maratoni párbeszédekben, társadalmi kérdésekre reflektált, történelmet tanít.) az igazi csavar most az volt, hogy csak a kirakatban western a film, igazából egy kamara-dráma (amibe egy jó adag krimit is ágyazott), és úgy gondolom, hogy nem véletlen, hogy mostanában minden egyes interjújában arról beszél qt, hogy a tizedik filmje után regényt akar írni és színházban fog rendezni. mert itt is érezhető ez a két vágy, ismét a fejezetekre osztott (regényszerű) szerkezet hoz, amibe belefér egy kis játék az időkezeléssel, plusz egy kis narráció is (amit persze maga a mester mondott fel nekünk). azt meg könnyen el lehet képzelni, hogy ez a sok-szöveges, párszereplős, két-helyszínes történet megállná a helyét színpadon is. igaz, ahhoz kellenek ilyen minőségi színészek is. mindenki hozta a legjobb formáját, sam jackson-nak volt talán a legkönnyebb dolga, mert ő kapta a legtökösebb monológokat, de akit igazán kiemelnék, az walton goggins, aki gyakran okoz nekem meglepetést (főleg, ha hatalmas mű-mellei vannak, mint a sons of anarchy-ba...), de most teljesen lenyűgözött a beszéd-stílusával. (ja, igen, szélesvászon ide-vagy-oda, továbbra sem vagyok hajlandó tarantino filmet szinkronnal nézni, és amíg nem adódik lehetőségem a filmjeinél budapestre utazni (most nem volt), addig gondolkozás nélkül bojkottálom a hangilag megcsonkított verziót... damn, nem tudják a szerencsétlenek, hogy milyen csodálatos akcentusokat veszítenek...) no, azt hiszem utolért a tarantino-féle sokat-mondás, mert csak gyűlnek egyre és egyre a karakterek a monitoron... nem ez lesz a kedvenc qt-filmem, mert bár imádom a lassú, párbeszédekkel kitöltött jeleneteit, még az én ízlésemnél is eggyel lassabban indult be a film. ugyanakkor még többször neki kell majd veselkednem (mondjuk kipihentebben...), hogy minden finomságot felfedezzek benne, hogy még jobban elkapja a tökömet. vagy akár egymás után megnézhetem a reservoir dog-gal is összehasonlításként, mert azt érzem legközelebbi rokonának az életműből. vagy csak önön farkába harapott a kígyó, és a nagy újrafelhasználó már saját magát használja fel újra... ($$.01.07.)

(az új értékelési politikáról itt olvashatsz!)

év végén / év elején mindenki érzi a késztetést, hogy listákat készítsen -én inkább csak fejben szoktam ezt megtenni, but fuck it, kapjátok meg idén ti is. külön szedném a moziban és itthon látott filmeket, mert azért valljuk be, nem ugyanaz az élmény. so! (dobpergés) 14-szer voltam idén moziban, úgyhogy top (and all) 14:

1. Mad Max -Fury Road / Star Wars -The Force Awakens

(képtelen voltam eldönteni, hogy melyik tetszett jobban, de mivel ez a két film volt idén, ami bepasszírozott a moziszékbe, és nem eresztett két órán keresztül, így nem volt kérdés az elsőségük. és igen, gyomorból szoktam dönteni, nem agyból, ami lenyűgöz, ami újra gyerekké tesz, aminél azt érzem, hogy igen, ez a nagybetűs kibaszott moziélmény, azt feltétel nélkül szeretni fogom.)

3. The Martian

(sokkal viccesebb és szerethetőbb volt, mint amire számítottam, ugyanakkor végig jó volt a tempója is.)

4. Kingsman

(ahogy februárban megjósoltam, az év legszórakoztatóbb filmje ez lett, matthew vaughn egy isten, mert tökös és tiszteletlen, és csordultig van stílusérzékkel.)

5. Sicario

(sokáig a radarom alatt volt a film, de a sok dicséret hatására elmentem, hogy aztán két órányi nyomasztás után kóvályogva jöjjek ki a moziból, a gyomromban a filmzenéből eredő morgással.)

6. Avengers -Age of Ultron

(ha azt nézzük, akkor csalódás, mert előzetesen a dobogóra vártam, de így is nagyon fun volt a film. a legérdekesebb, hogy mint karakter-dráma jobban működött, mint szuperhős-akció-pornó. szeretném azt a három órás rendezői változatot.)

7. The Man from U.N.C.L.E.

(a kingsman tesója, csak a tanítvány egy hajszállal túllicitálta a mesterét, de guy ritchie sem felejtette el, hogy kell úgy stílus-paródiát csinálni, hogy az baromi szórakoztató legyen.)

8. Mission:Impossible -Rogue Nation

(maradjunk a kémeknél, mert tom cruise is magas fokon űzi ezt a szakmát. baromi jó arányok voltak a filmben, úgy volt tenyér-izzatóan izgalmas, hogy közben nem felejtett el humorosnak sem lenni.)

9. Bridge of Spies

(és még mindig jönnek a 'kém év' filmjei sorban... spielberg bácsi a klasszikus vonalat hozta, jó történettel, erős színészi játékkal, szép képekkel.)

10. Ant-Man

(szerintem egyikünk sem bízott igazán ebben a filmben, pedig kevin feige-ék tettek már eleget a bizalmunkért. de sebaj, így jött a meglepetés a moziban, hogy mennyire vicces is lett a végeredmény, és nagy respekt, hogy mertek kicsik maradni (kacsint).)

11. Spectre

(ha a számokat nézem, akkor csalódás, hogy nem fért be az első tízbe nálam egy bond-film, ugyanakkor a moziban egyáltalán nem éreztem csalódottságot, inkább örültem, hogy a régi rajongók felé nyitottak a filmmel, hogy megpróbálták mixelni a mai igényeket a connery-érával.)

12. The Hunger Games -Mockingjay, pt.2

(nagyon hirtelen ötlet volt, hogy a vége előtt pár pillanattal bekapcsolódok az éhezők franchise-ba, de nem bántam meg -mert bár nem hibátlanok ezek a filmek (és ez az utolsó sem az), de azért sokkal jobbak (és szerethetőbbek), mint amit egy ifjúsági sorozattól vártam volna.)

13. Jurassic World

(ha egyfelől nézem, nem csalódás, mert nem igazán vártam a filmet, és tulajdonképpen nagy bajom nem volt vele, teljesen átlagos blockbuster-nek tartom most is. viszont ha azt nézzük, hogy az eredeti film mennyire működik a mai napig, akkor mindenképp csalódás, mert ez olcsó vásári szórakozásnak tűnik mellette.)

14. Tomorrowland

(szomorú vagyok, hogy az utolsó helyre kellett tennem ezt a filmet, mert tavaly év végén meg voltam róla győződve, hogy disney dobogó lesz idén, starwars / avengers / tomorrowland sorrendben, de egyszerűen nem akart működni ez a katyvasz. nem tudom, talán lindelof-nak nem megy a pozitív életszemlélet...)

az itthon nézett filmjeim közül az oscar-darás birdman és whiplash emelkedett ki, naná, plusz az ex machina működött még nagyon (végre egy agyas filmet is írok, mi...?), valamint eléggé odavoltam liza-ért is.

egy rakás filmre nem jutottam el, amiket terveztem megnézni (pl. black mass, legend, the walk, everest), mert vagy nem úgy jött ki a lépés, vagy elriasztottak a piszok kritikusok. vagy nem voltam hajlandó szinkronnal nézni a filmet... és időszűke miatt nem fért bele egy csomó dolog, amit már rég (khmm) be lehetne szerezni az internetes szupersztrádáról. de ilyeneken nem szoktam stresszelni, mindennek eljön az ideje... (az idei pótlásaim közül mindenképp szót érdemel az mi:4, az about time és az oblivion. és végre elmondhatom, hogy minden percet láttam a madmax univerzumból, nem csak homályos foltok derengenek a gyerekkoromból.)

hogy mi jön most? remélem sok minden, mert kábé 30 filmet írtam föl az idei listámra, és már akkor boldog leszek, ha a felére eljutok (de mivel a 2014-es 12 mozilátogatás után tavaly 14 lett a számlálón, most illene felülmúlni ezt, nem?). és jó lenne, ha idén otthon is több filmet tudnék abszolválni -mondjuk a sorozatok kárára...

és még egy fontos dolog... január elsején nagy dologra szántam rá magam sorozat-fronton, tudniillik mostantól hanyagolom az értékelések skatulyába zárását (itt a hablaty hozzá), és ez olyan felszabadítóan hatott rám, hogy mára megérett bennem a gondolat, hogy itt a filmeknél is elhagyom a pontszámokat, mert csak mindenkinek frusztrációt okoznak. úgyhogy idén megpróbáljuk így kötetlenül, maximum ha azt érzem, hogy basszameg, mégiscsak rá kéne nyomni azt a bélyegzőt, akkor utólag majd felskálázok minden filmet.