(2021) (r.: Dave Grohl)

bár tanultam dobolni, és volt is felszerelésem, a hivatalos (zenesulis) kereteken túl néhány dzsemmelésre futotta csak a karrieremből. de így is vannak élményeim a közös mókázásról, csak minket nem egy kisbuszba zsúfoltak össze, hanem egy ifa-platóra dobtak fel, hogy játsszuk a magyar indulókat -és a mai napig megmaradt bennem az érzés, ahogy a dobosok hátra szorulva imbolyogva ütik a ritmust, vakpali-vakpali-mindentlát... így kívülállóként nehéz elképzelni azt az élményt, ahogy a haverjaiddal meg a hangszerekkel heringeket játszotok, félretéve minden higiénés ellenvetést, és útrakeltek egy nagy közös kalandra, hogy aztán néhány órával később néhány fogalmatlan részegnek játsszátok ki a lelketeket... ma már nehezebb is ezt elképzelni, hogy ilyen alulról kell építkeznie egy ígéretekkel teli zenekarnak, hiszen tele van a világ youtube-sztárokkal, akiknek ki sem kellett mozdulniuk a szobájuk falai közül. de ez a kedves kis film alkalmas arra, hogy felnyissa a neten lógó fiatalok szemét is arra, hogy az igazi élményekért bizony le kell menni kutyába, mert különben egy hamis burkot fogsz csak felfújni egyre nagyobbra. a kisbuszok meg csak maximum a fingtól fújódnak fel... imádom dave grohl zene iránti lelkesedését, ahogy minden interjújában azt érzed, hogy ez a pasi azért született erre a világra, hogy hirdesse az élőzene igéjét, aki mindig is odafigyelt a tehetségek felkarolására, és aki minden dokumentumfilmjével eléri, hogy rohanjunk a hangszer-üzletbe, mert rocksztárnak lenni a világ legmenőbb foglalkozása... és most sem volt ez másképp, már a kezdő képsorokkal megpendítette a belénk ültetett gitár húrjait, és nem csak az ezer tapasztalattal felvértezett öreg rókákat ültette a kamerája elé, hanem néhány feltörekvő bandát is -egy teljes ívet leírva a beatles-től a starcrawler-ig... persze mondhatjuk, hogy azért egy torzított tükörrel nézett vissza a kezdő zenekarok összes nosztalgikus nyűgjére, csak nagyon érintőlegesen mentünk bele a turnékkal járó negatív hatásokba (lásd: drog, alkohol), sokkal inkább egy pozitív boost akart lenni ez a nyolcvan perc, ahol átérezhetjük azt, hogy a világsztárok is a semmiből indultak, így neked, ott a kanapén ülve is van esélyed. kitartásra van szükséged. haverokra. meg egy rozoga járműre, mert úgy nem leszel ismert, ha csak a suliban sepred fel a padlót a rock'n'roll-lal... [*06.19.]