(2019) (r.: Matthew Michael Carnahan)

irak mai területén fekszik az civilizált emberiség bölcsője. a tigris és az eufrátesz között jött létre a babiloni birodalom, itt uralkodtak az asszírok is, akiknek a fővárosát ninivének hívtál. ennek a mai neve moszul. a gazdag múlt ellenére már sok-sok éve nem úgy tűnik, hogy a civilizáltság le tudna telepedni a környéken... eleve sokféle népcsoport élt a környéken, saddam husein is tett róla, hogy sivatagi muszlimokat injekciózzon az eredeti lakosság közé, majd megjöttek az amerikaiak, akik aztán ki is vonultak, hatalmi vákuumot hagyva maguk után. így kezdődött az iszlám állam rémuralma a környéken... persze mindezt nem fejből tudom, hanem a stáblista gördülése közben kezdtem utánaolvasni a tényeknek, és ezzel máris szerzett a film egy jó-pontot, hiszen azért a hagyományos akciófilmek ritkán késztetik arra a nézőt, hogy edukálódni akarjanak a témájukban... de most mindenképp érdekelt, hogy miért harcol iraki iraki ellen, le akartam tisztázni a helyzetet a fejemben. mert matthew michael carnahan csak néhány kezdeti inzerttel vázolta az alaphelyzetet, aztán bedobott minket az isis (helyi nevén daesh) végnapjaiba, hagyományos hollywood-i dramaturgiát alkalmazva, egyenes vonalban húzva végig minket a romos házak között, megpróbálva elérni azt, hogy a végére ne csak por és vér tapadjon ránk, de igaz érzelmek is... szóval most nincsenek hős fehérek (amerikaiak), akik belovagolnak megmenteni a napot, az irakiaknak kell elvégezniük a nehéz munkát, ugyanakkor a film leegyszerűsített sztoriváza abszolút nyugatias, egy rookie-val vonódunk be a már összeszokott csapatba, és együtt éljük át velük, ahogy a kétségekkel küzdködő srác megérik a nehéz feladatra... utólag furának hat, hogy sokáig kétségek között hagytak minket az alkotók az egység céljait illetően, bár érteni vélem, hogy az volt a cél, hogy igazán üssön az a jelenet a film végén, amikor realizáltuk, hogy miért is kockáztatják az életüket a srácok... bár a realista lövöldözések között akadnak csendesebb megállók is, azért csak tőmondatokból kellett összeraknunk a karaktereket, de szerintem ennek ellenére jól sikerült differenciálni a főbb alakokat... és persze a robbanások és géppuska-dörgések sem terelhették el a figyelmünket az igazi drámáról, hogy nem egy nyílt terepen zajlik a küzdelem, hanem házról-házra haladva egy nagyvárosban, ahol minden egyes kilőtt golyónál fennáll annak a kockázata, hogy nem az ellenség nyakába fog fúródni, hanem egy civil esik össze tőle. és carnahan nem is akarja rejtegetni a borzalmakat, rendre koszos kisgyerekekel találkozunk az úton, akiknek nem lenne szabad átélniük ezeket a borzalmakat... a netflix ezúttal tényleg jól költötte a pénzét, a marokkóban felépített díszlet maximálisan hiteles volt, és matthew carnahan-nek is jól sikerült ötvöznie a realista akció-jeleneteket a súlyos tanulságokkal. szívesen néznék még a cég és az alkotó kapcsolatából hasonló alkotásokat. (××12.12.)