(2019) (r.: Spike Jonze)

aziz ansari egy különc figura hollywood-ban -és nem a származása miatt, hanem ahogy gondolkozik a világról. ott van benne a tökéletes stand-up alapanyag, egy őszinte srác, aki ki meri mondani a rizikósabb gondolatait is -és most már tudhatjuk, hogy az őszinte érzelmeit is... amikor az ő neve is felmerült a szexuális zaklatások között, eléggé sajnálkoztam, hogy egy újabb idolom esett el, aztán elolvastam a cikket, és én is azt éreztem, mint az emberek többsége -ez nem zaklatás, ez csak egy rosszul sikerült randi leírása. de aziz-nak így is el kellett tűnnie a nyilvánosság elől, de szerencsére eszében sincs elmismásolni az ügyet, a visszatérő fellépésein a maga őszinteségével beszél arról, hogy miként változtatta meg a gondolkozását ez az időszak... teljes standup-okat ritkán nézek, inkább csak klippeket a youtube-on, így mellbevágó volt, hogy aziz az egy órás fellépése során milyen sokszor mert mélyre menni, kicsit komolyabbá tenni a hangulatot, érzelmeket pumpálni a poénok közé. a témái nem igazán változtak az elmúlt egy év során (vagy a mesteri sorozata, a master of none óta), nevettünk és elgondolkoztunk a rasszizmuson, a túltolt pc-n, a családon és a kapcsolatokon egyaránt -az a jó, hogy nem igazán akar az orrunkra koppintani a tanulságaival, inkább azt akarja, hogy megvilágosodjunk, hogy jöjjenek sorban az ’áhhh!’ pillanatok... örülök, hogy nem veszítettük el ezt a magas hangon hadarós kis fickót, hogy újra színpadon áll, és érettebben, mint eddig bármikor. (spike jones neve is vonzó volt a stáblistán, bár nem tudom, hogy akár egy ilyen nagynevű rendező mit tud extraként hozzátenni egy standup felvételhez -a közönség közelijeire mondjuk gondosan figyelt, hogy a megfelelő arcokat vágja be a pillanatokhoz.) (képtelen vagyok megszokni azt, hogy a humoristák kipécéznek maguknak valakit az első sorból, aki aztán sosem szabadul, mert visszatérő poén lesz belőle -én biztos meghalnék egy ilyen szituációban...) (×07.09.)