(2006) (r.: Sylvester Stallone)

két dolog hajthat be a ring kötelei közé -a zsebed és a szíved... sylvester stallone lefordította ezt a mondatot a film nyelvére, mert amíg a kizárólag anyagi haszon reményében leforgatott rocky v kínos kudarcot vallott a gyökerekhez való visszatérésben, addig ez a film érezhetően teljes szívből, odaadással készült, így meg is lett a jóleső eredménye. mert lehet úgy pengetni a szentimentális húrokat, hogy a néző érzelmileg bevonódik, nem pedig kellemetlenül feszeng. és itt nem csak arról van szó, hogy rengeteg régi helyszín és karakter visszaköszön az első filmből, de már az első tizenöt perc után úgy összetöri a szívedet, hogy nem győzöd összesöpörni a darabkáit. a sorozat történetében harmadszor katalizátor a halál, de ez most más, mert pontosan tudjuk, hogy rocky már sohasem lesz a régi a nagy szerelme elvesztése után. másként kondicionálja most a gyász, mint mickey után, nincs bosszú- és harag-érzet, mint apollo után -de azért még marad annyi sérelem a lelkében, hogy azt egy utolsó bunyóval kelljen felszabadítania... ezekkel az alapokkal lesz erős indok az olasz csődör utolsó vágtájára, és ezért sem lesz kínos a finálé meccse, és nem csak azért nem, mert stallone ennyi idősen is jó formában van... a második rész óta nem éreztem magamhoz ennyire közel a karaktert, sly visszatalált ahhoz a szerethetően bumfordi egyszerű sráchoz, akinek hatalmas szíve van, jól ismeri az utca egyszerű bölcseleteit, és borzasztó vicceket tud mesélni... örültem, hogy nem lett túlerőltetve a romantikus vonulat, bár lehet, hogy én a szájrapuszit is kihagytam volna, és akkor tényleg megmaradt volna egy mély barátság ábrázolásaként ez a szál a rég látott lánnyal (azért mindenképp pacsi, hogy nem új karakterrel álltak elő). bár nagyon élveztem az áradó melankóliát, az elmúlás feletti mosolygós kesergést, azért nem lenne igazságos, ha most azt mondanám, hogy k.o.-val győzött felettem a film. mert az apa/fiú kapcsolat ábrázolása nagyon döcögősen akart beindulni, és milo ventimiglia gondolom a szájtartása miatt kapta meg a szerepet, és nem a színészi képességei miatt... valamint az utolsó meccs tévés-közvetítés jellegű felvételétől nagyon elütött a középső menetek túlzott művészieskedése (de végülis csak egy évvel vagyunk a sin city után, akkor lehet, hogy menőnek tűnt a fekete/fehér + egy szín kombinációja...), de ennyi, ez így is egy könnyed pontozásos győzelem. vita nélkül mondhatjuk, hogy örülhetünk annak, hogy az eredeti tervekkel ellentétben rocky nem halt meg az előző (rossz-emlékű) epizód végén, és így méltóképp búcsúzhatott a ringtől és tőlünk. ($$06.14.)