(1982) (r.: Sylvester Stallone)

’hova lettek a csendes, gyengéd percek?’ -kérdezi mickey a film első félórája után, és aki az első két rész nagy tisztelője, az szomorúan bólogat vele... nem akarom fényezni magam (és igen, tényleg kimaradtak nekem ezek a filmek gyermekkoromban), de tökéletesen ráéreztem az előző kritikámban, hogy az új évtized milyen változásokat fog hozni a sorozatba -hogy háttérbe fog szorulni a szívvel teli magánéleti vonulat, és előtérbe kerül a box. de szerencsére mégsem válik érdektelenné a film a sport iránt kevésbé érdeklődőknek sem, mert nagyon szépen logikusan beépült a történetbe ez a változás. mert a karakterek is sokat változtak az évek során, adrian már ki meri nyitni a száját, eltűnt a kezdeti félénksége, paulie még megkeseredettebb, mint eddig, és kissé idegesítővé is vált. és rocky sem a nép egyszerű gyermeke már, igazi bajnok vált belőle, aki élvezi a felhajtást, sok mindent csak a show kedvéért tesz, szép öltönyökben jár -áttranszformálódott az első rész apollo creed-jévé. épp ezért érzem nagyon okos húzásnak, hogy össze is pakolta stallone az igazi apollo-val, hogy együtt álljanak neki felépíteni újra rocky-t (a napfényes kaliforniában -mert ez már nem a borongós hetvenes évek, hanem a csillogó nyolcvanas...). mert bizony rocky szobrát le kellett dönteni a talpazatról, össze kellett törni, hogy a néző újra teljes szívből tudjon szurkolni neki. és ez az összetörés sikerült a legjobban a filmben, ahogy egyetlen este elvesztette az övét és a mentorát is. a baj az, hogy egy hatalmas árnyék vetül erre az egész szálra -hogy mr.t borzasztó színész, akitől nem tudsz félni, csak idegesít a süketelése (viszont az tetszett, hogy nem csak a film nézőit idegenítették el tőle, de a filmben lévő box-rajongók is csak a nem múló utálatukat fejezték ki iránta megállás nélkül). és így az utolsó meccs is egy nagyon picit veszít a feszültségéből, mert nem végződhetett másképp, mint hogy rocky lenyomja ezt a buta tankot. ami viszont mégis működik, az abból adódott, hogy hősünk olyan dolgokat használ, amik eddig nem voltak rá jellemzőek -az eszét és a sebességét. és hát mondhatjuk kissé erőltetett analógiával, hogy stallone is használhatta volna továbbra is az eszét és a szívét, mint hogy erőből oldja meg ezt a folytatást... (mennyire nyolcvanas-évek az is, hogy nem elég bill conti csodás zenéje, hanem pop-számok is kellenek a score mellé -mondom ezt úgy, hogy imádom az ’eye of the tiger’-t.) ($$06.11.)