(2013) (r.: Jeff Wadlow)

hát néha szomorú az, amikor felnőnek a gyerekek... vagy az igazi apjuk elhagyja őket. és most zúduljon minden átkom matthew vaughn-ra, amiért kiszállt ebből a folytatásból? gondolom nélküle is lehetett volna olyan szerethető és ütős a film, mint az első volt, de magával vitte a stílust és az arány-érzékét, így nehéz volt. mert oké, hogy a batman és robin mintájára kick-ass és hit-girl movie-t szerettek volna, de szegény kislány egész szálát úgy-ahogy-volt, utáltam nagyon. bejön, cool, szétcsap, és közben ott a drámája a háttérben, ezért szerettük az első filmben, de ez a hányós/szarós fiúbandás hrózsaszín tinilányos máz teljesen félrevitte a karakterét. hősünk egy kicsit jobban járt, a banda-építés még tetszett, de aztán a meglepően visszafogott jim carrey-vel nem kezdtek semmit, a többieket meg beledobálták a nagy közösbe, nem is tudtunk értük aggódni a vérszegény nagy-bunyóban, hiszen nem kötődtünk hozzájuk semennyire. a motherfucker nem volt rossz, sok pontot kapott az utálhatósági faktorban, de az ő csapatánál meg átestek túl parodisztikusba, ami miatt sokat döcögött a film, hiszen mégiscsak egy realista szuperhősmoziról beszélünk. ami egyébként is egy szomorú konklúzióra fut ki: a való világban nincsenek maszkos igazságosztók. ööö... utálni nem utáltam, de jópár pofon volt, ami kizökkentett az élvezetéből. 6,5 pont. (++01.25.)