(2012) (r.: Pete Travis)

magyarországon a legtöbben dredd bíró nevével a kilencvenes évek derekán találkoztunk, amikor sylvester stallone betette a mozikba a jellegzetes állát a címszerepben -a film olyan volt, amilyen, de tizenévesen bírtam a zs-filmes báját, a túlzásait és az infantilis poénjait (még arra is emlékszem, hogy ’96 januárjában láttam a tatai moziban a féltesómmal). később sok helyről hallhattunk (mondjuk internet-szerte) az évtizedek óta futó angol képregény-eredeti brutalitásáról, és arról, hogy az amerikanizált film-változat mennyire nem volt méltó ehhez a klasszikushoz. és néha úgy működik a filmkészítés, hogy a pénz-emberekhez is felérnek az ilyen panaszok és sóhajok -vagy összefog néhány megszállott rajongó/alkotó, akik összekalapoznak annyit az álom-projektjükhöz, ami bár csak szűkös kereteket teremt, de némi kreativitással egy szikár darabbal újíthatják meg az igazságosztó bíró filmes inkarnációját... bár érezhetőek a kompromisszumok, a város látképe és a járművek többsége nem tolja el a hangulatot igazán a scifi-k irányába, viszont nem is töltünk sok időt kinn a szabadban emiatt, hanem hamar bezárkózunk egy épület-komplexumba, hogy ott haladhasson a nyílegyenes történet egyre feljebb és feljebb... persze átcsöpöghetett volna több is a képregényt átitató társadalom-kritikából, az autoriter hatalom megkérdőjelezéséből, de inkább a kegyetlen világra való kegyetlen reakciókat helyezték a középpontba, azaz egy kíméletlen törvényőrt, aki nem ismer lehetetlent, ha ki kell iktatni a törvényszegőket -ráadásul mindezt igazán pofás akciókba csomagolták... talán nem is szabad egy ilyen adrenalin-löket filmet túlbonyolítani, a gonosz drog-gyártók/terjesztők keményen ellenállnak (akár masszív gépágyúkkal is), miközben hőseink keményen odacsapnak nekik, élvezetes tesztoszteron-löket ez így egy szombat délutánra, felpumpált tempójú szobabiciklizéshez meg kifejezetten ideális... mivel nem ismerem a képregényt, ezért meglepett az újonc anderson kadét a mutáns képességével, mivel elsőre azt gondoltam, hogy csak azért sodorták őt dredd mellé, hogy az érzelemmentes, gépies főhős mellett legyen egy olyan fiatal, aki még kételkedik az egyszemélyes ítélőszékek intézményében, és ezt részben meg is kaptam az apró hezitálásaival, de hála a gondolatolvasós/manipulálós képességének, végül igazi egyéniséggé vált, nem csak egy csinos pofijú sidekick volt, aki először mocskolja be a kezét... (gonosz-fronton nem követelte meg a sztori a karakter-mélyítést, lena headly-nek elég volt egy csúnyító-smink meg néhány kemény nézés is...) (az első slo-mo trip után kicsit aggódtam, hogy túl fogják használni a filmben a kilassításokat, de csak néhány logikus ponton vetették be ezt a látványos technikát -és egyébként is, szerves része volt a történetnek a kilassító drog, úgyhogy még hatásvadászatról sem beszélhetünk...) (××05.16.)