(2014) (r.: Török Ferenc)

vidékiként mindig lenyűgöz budapest -igaz, még sohasem bicikliztem az útjain naplementében, taxiban is csak egyszer ültem talán, fentről meg nem láthatom, mert félek a magasból lenézni. de szívesen vagyok ott, szívesen vesznék el benne. céltalanul. valami zenével a fülemben. egy romkocsmában hipszterkedve. laza mosollyal csajozva. csak úgy élni. lenni. lebegést érezni. nem fontos semmi. csak az apróságok. amikor hosszan elidőzik a szemed egy lányon. blődségeket beszélsz és mosolyogsz. vagy. nothin’ else matters. lehet ez budapest, a moszkva tér, vagy egy sziget (csak egy makett!), kifosztott szív bálabontás után. videoklipp-esztétika, szép színek, szégyentelen fiatalság. véletlenül kifacsart ananászok. minden lebegő, minden értelmetlen. és nem is kell értelem. csak sodródás kell. csak életérzés kell. úgyis elmúlik egyszer. mindenki továbbáll, nem lehet értelmesen befejezni. csak sodródjunk tovább, jó...? (7 pont) (kezdem érezni a jakabjuli jelenséget, a mohát meg tessék elvinni egy shameless kasztingra…) ($12.29.)