(Scott Pilgrim a világ ellen) (2010) (r.: Edgar Wright)

...hát lehet-e máshogy csinálni az audiovizuális szőnyegbombázást, ha nem úgy, hogy maximális kapacitással tolod? az első pillanattól látszott, hogy ez egy megszoksz vs megszöksz film lesz, aki nem értékeli a nyolcbites universal logót, az nyugodtan kapcsolhatja is ki a lejátszót, ez nem az ő filmje lesz. kis bemelegítés után vesztünk el végleg a geek-labirintusban, talán nem is lehetne több szubkultúra gyümölcsét egy filmbe gyömöszölni (lássuk csak: comic, video-game, anime, altrock), úgy, hogy a végletekig elhúzott túlzásai ne fárasztóak legyenek, hanem élvezetesek (bollywood-betét...). kifacsart agynak kell lennie annak, ami egy ilyen csendes indie-témát, mint a csajozás nehézségei, ilyen csiricsáré köntösbe tudja sikeresen csomagolni. ha azt nézem, ezt a dvd-t a popcsajok mellé kéne raknom, mert majdnem ugyanarról szólnak, le kell számolni az ex-ekkel... csak amíg az a hozzám hasonló vén fing harmincasok filmje, addig ez a túlpörgött húszasoké. viszont mindkettőben király zenék vannak (naná, itt nigel godrich volt a zenei felelős). szóval, aki nyitott aggyal közelít az epicentrum felé, az hozzám hasonlóan végig fogja vigyorogni ezt a tisztességes küzdelmet, megéri. 7,5 pont. viszont, warning, warning, warning, lehet, hogy michael cera hangjától károsodnak a hallószerveid! (btw, más is látja, hogy olyan austinpowers-es buta fejeket tud vágni...?). de lehet, hogy kárpótol a többi, biztos kézzel válogatott színész. meg mary elizabeth winstead cool hangja -és szépsége. ...és te hanyadik randin szoktad felhozni az ex-ek kérdését...? (++05.24.)