(A dzsungel könyve) (2016) (r.: Jon Favreau)

vannak örök-érvényű és örök-életű mesék, amiknél természetes, hogy minden kor elkészíti a maga verzióját belőlük -és ha értő kezekbe kerül az adaptáció, akkor mindig tud új élményt adni az új és a régi generációknak egyaránt. és jon favreau-éknál nagyon jó kezekben volt az alapanyag, hogy elhozzák nekünk a huszonegyedik századba ezt a klasszikust. örülhetünk, hogy mostantól sok gyerek ezzel a változattal fog először találkozni. mert persze, mindenkinek a szíve csücske a ’67-es rajzfilm, de míg az a bájosságával vált mindenki kedvencévé, ez a faltól-falig kaland érzetével varázsolja el a nézőt. igen, még a harmincöt éves cinikus öreg rókát is... nem is azért nehéz átkattintani az agyadban azt a tudást, hogy a maugli-t játszó kisfiún kívül minden számítógéppel lett létrehozva, mert annyira kilógna a digitális munka, hanem pont azért, mert alig akarod elhinni, hogy nem valós helyszíneken forgattak, hanem egy stúdióban. tökéletes az illúzió, él a dzsungel, gyönyörűek a hátterek, végiggondolt a fény-használat. az állatok mozgása is pontosan lett modellezve, de náluk a mimika és a beszéd természetesen visszább vesz a hitelességből -de csak így lehetett belőlük igazi karakter, akiknek érdekel a sorsa, akikért tudsz aggódni. vagy akiből árad a félelem. mert azért megvan benne a kellő dzsungel-mélyi sötétség is, de így lesz igazán izgalmas a kaland. és persze, ismerjük a történetet kívülről, de annyira sodor magával, hogy ez nem válik hátrányává, plusz azért apróbb hangsúly-eltolásokat is végeztek. lehetett volna ez egy üres tech-demó is (avatar, valaki...?), de érezhetően szívvel és aggyal nyúltak az alapokhoz, így a végeredmény sem csak azért szórakoztató, ahogy kinéz. (sokat gondolkoztam rajta, hogy elmenjek-e a moziba, mert a környékünkön csak szinkronnal elérhető, és úgy gondoltam, hogy a pedigrés hang-szereposztás fontos része a filmnek, aztán győzött a kíváncsiságom -de nem bántam meg, mert tisztességes munkát végeztek a szinkron-stúdióban, ezt a szélesvásznú kaland-élményt meg nem tudtam volna reprodukálni otthon. de azért pár hónap múlva meg fogom hallgatni, hogy hogyan énekel christopher walken...) ($$04.23.)

(Cloverfield Lane 10.) (2016) (r.: Dan Trachtenberg)

azt hiszem, hogy hollywood legjobb marketingesei a bad robot-nál dolgoznak, vagy fogjuk az egészet jj abrams titkolózás-mániájára...? mert az ember felkapja a fejét arra, ha egy filmről csak két hónappal a bemutató előtt szólnak a nagyérdeműnek, hogy ’ja, forgattunk egy ilyet, tessék egy előzetes!’, mert nem ezt szoktuk meg ebben az ’elő-előzetes-előzetese’ időszakban, amikor már mindent morzsát ismerünk a filmből, mire be tudunk rá ülni a moziteremben. pedig a tudatlanság jó dolog... és nem véletlen, hogy éppen ennél a filmnél csúcsosodott ki ez a titkolózás, ez a kétségek között tartás, hiszen maga a film is végig ezzel játszik -hogy a hősnővel együtt magad sem tudod, hogy mit gondolj, hogy mit higgy el. és egészen kitűnően játszanak rá erre a bizonytalanság-faktorra, mert ha jön is egy újabb fordulat, amitől meggondolod magad, akkor is ott motoszkálnak benned a kétely magvai. és john goodman kitűnő partner ehhez a forgatókönyvhöz, mert egyszerre tud lenni mézesmázos és félelmetes is, akiben szeretnél bízni, de képtelen vagy rá. nagyon örültem, hogy ez a pszichológiai macska/egér játék volt a hangsúlyos, és csak néha vettek elő horror-kliséket, leginkább azért, hogy azokkal is eljátszanak kicsit. de a legfontosabb, hogy egy klisét nem voltak hajlandóak átvenni: a hősnőnk nem buta. sőt. kifejezetten okos, egy aktívan cselekvő személy, aki nem sodródik, nem törődik bele, és igen magas szinten dolgozik benne a túlélési ösztön... (és nem tudom, hogy miért nem realizáltam eddig, hogy mary elisabeth winstead ilyen szép!) nem tudom eldönteni, hogy jó ötlet volt-e a ’cloverfield’ címkét rárakni a filmre, mert oké, hogy jobban el lehet adni egy pszicho-thrillert egy már bejáratott névvel, viszont azok, akik méretes szörnyekre számítanak, és nem egy erős színészi játékkal megtámogatott kamara-darabra, azok csalódottak lesznek. plusz egy kicsit el is billenti az embert a ’vajon pszichopata vagy igazat mond’ kérdésben, hiszen biztos okkal hívják a filmet 10 cloverfield lane-nek... (nem csak azért dicsérném meg dan trachtenberg-et, mert elsőfilmeshez képest tűpontosan adagolta a feszültséget, hanem mert látványilag is odafigyelt a részletekre, hősnőnket legtöbbször meleg színek vették körül (rózsaszín fal, pl.), míg a férfiaknál a hidegebb kékek domináltak. és persze azért is dicséret jár, mert hozzám hasonlóan láb-fetisiszta...) (bear mccreary már a csodás nyitójelenettel megadta az alaphangot, remélem most már tényleg eljut odáig, hogy egy nagyköltségvetésű filmhez is felkérik komponálni.) ($$04.22.) (cloverfield kritika itt!)