(Bosszúállók: Ultron kora) (2015) (r.: Joss Whedon)

a bigger-louder-longer folytatásoknak nagy hagyománya van hollywood-ban, és szerintem nagy bátorságra vall, ha valaki nem a bejárt utat választja -és aztán csak sorban áll a pénztárnál kifizetéskor. azt nem mondom, hogy nincs előképe egy ilyen markánsan-más típusú folytatásnak (leg-evidensebb: birodalom visszavág), de azért nem megszokott. és arról sincs szó, hogy ne lennének nagy(obb) és hangos(abb) zúzások a filmben, de whedon bácsit érezhetően nem ezek érdekelték. nem mindig fordul elő, hogy az ember a két akció-szekvencia közötti karakter-pillanatokat is nagyon tudja élvezni, de most ez a helyzet állt elő -mert érezni lehetett, hogy ezekért készült el maga a film. mert üthetnek le ezek a (fél)istenek akármennyi robotot, menthetnek meg minket újra és újra, nem lesznek érdekesek, ha nem hozzák le őket az égből, ha nem teszik emberivé mindannyiukat. ezért működtek a látomások, ezért jó, hogy hangsúlyos hátteret kaptak a (sok néző által feleslegesnek tartott) kisebb hősök is, még a kissé váratlan szerelmi szálban is volt spiritusz. de az új karakterek múltja sem lesz makulátlan. és ez így jó. míg az első részben felépítették a csapatot, addig most a megingás fázisa jött el. mindezt beágyazták egy klasszikus pinokkió-sztoriba, ennek ellenére ultron-t emlékezetes gonosszá sikerült formálni -főleg a dumái által. mert persze whedon nem annyira őrült, hogy kiirtotta volna a humort a nagy dráma-csinálás közepette (azok az egysorosak egyébként is a védjegyei). na jó, a money-shot-okat és az áll-leejtő összecsapásokat is keményen odatette (már egyből a nyitánynál, aztán szépen sorban a világ különböző pontjain, hogy ne csak mindig ny pusztuljon...). talán csak azt tudom hibának felróni a filmnek, hogy nem tudta azt a gyermeki lelkesedést kiváltani, mint az első rész. szerintem túlságosan hozzászoktunk a jóhoz... 8,5 pont. (...és lesz még itt a jóból bőven, szépen vezetődtek fel a jövőbeli események.) ($05.08.)

elég frusztráló érzés, amikor többszáz film megnézése után rádöbbensz, hogy fogalmad sincs, hogy láttad-e valaha teljesen a mad max filmeket, vagy csak elcsíptél gyerekkorodban egy-egy jelenetet. és akiben van egy kis tisztelet a filmek iránt, az nem engedheti meg magának, hogy ilyen kult-filmek ejtsenek csorbát a becsületén. úgyhogy elhatároztam, hogy beizzítom a motorokat, és rászánom egy hétvége estéit a pótlásra. persze az sem volt utolsó szempont, hogy a rohamosan közeledő új részt a moziban szeretném abszolválni, és nem akarnék lemaradni egyetlen morzsa utalásról sem.

Mad Max (1979) (r.: George Miller)

az ember a mad max címről általában egyből valami post-apokaliptikus világra asszociál, pedig az első rész még korántsem ennek a zsánernek a hangulatában készült. persze azt érezni, hogy nem makulátlan a jövő, de inkább csak a hangszóró monoton instrukcióiból lehet felcsipegetni némi információt. meg azért valljuk be, hogy nem a történet a film erőssége -kicsit zavarosan indul, és csak a végére áll össze, és út közben egyszer sem vádolható eredetiséggel. sőt, a romantikus enyelgések lét-jogosultságát megértem (a hős motivációinak klasszikus építése miatt vannak itt), ugyanakkor kilógnak a benzin-gőzös keretből (és nyugodtan be lehet vallani, hogy ez tulajdonképpen egy western, lovak helyett motorokkal...). persze érdekes, ahogy a hős-történetből anti-hős történet válik, azért a végtelen aszfalt-csíkon játszódó akciójelenetekért nemesedett kultikussá a film. és azok a részek tényleg nagyon össze vannak rakva, fényképezésben, vágásban, cool-ságban (max belépője!). itt a low-budget báj is kevésbé érződik, bár lehet, hogy csak a tényleges autó-törések és a kemény kaszkadőr-munka mondatja ezt velem (az a motoros túlélte, akit jól láthatóan fejbe-csapott az egyik gép...?). meglepődtem egyébként, hogy sokszor milyen visszafogott a rendezés, egy kvázi exploitation filmtől nem azt várnám, hogy csak sejtetéssel és nem tényleges megmutatással fokozza fel a horrort és a drámát. bár még most is élvezetes alkotás, és látszik, hogy mennyire modern lehetett a hatásmechanizmusa 1979-ben, azért sokat kopott az évek alatt a karosszériája. ($05.01.)

Mad Max 2 (1981) (r.: George Miller)

ha van valami, ami eszembe jut ausztráliáról, akkor az a vörös színű talaj, ami ott porzik a sivatagos táj felett, és belep mindent. és pont ez a por-réteg, amit hiányoltam az első filmből, és amit most megkaptam -töményen. nem sokat szarakodunk a két film közötti átvezetésen, kis emlékeztető, pár keresetlen szó a narrációban a megváltozott világról, és már benne is voltunk a sűrűjében. oké, kell még majd’ fél óra, mire max-nek célt adnak, és úgy tűnik, kell egy ilyen típusú löket a történetnek, mert akkor indul be igazán, és kezd el őrült tempóban száguldozni. no, de még ne lőjünk el minden puskaport, mert nem csak az utolsó húsz perc miatt érdemes megnézni a filmet. kezdjük azzal, hogy mennyire szépen van fényképezve, tele van gyönyörű beállítású képekkel -talán túl szép is egy ilyen elhasznált világhoz. vagy talán pont ez ellensúlyozza a rozsdálló gépjármű-parkot, a szedett-vedett fegyvereket, és az egészen őrült kosztümöket (ez utóbbiaknál azért már elszálltak kicsit a tervezők, de lehet, hogy csak kevesebbet kellett volna járni a kora ’80-as évek szadomazo metál-koncert performanszaira...). de mindenen érződik az átgondoltság (tetszett, hogy nem csak autókázunk, hanem vannak alapjai is a történetnek a küldetés(ekk)el). george miller-ék azon kevés kivétel közé tartoznak, akik a több pénzt tényleg arra használták, hogy jobb filmet hozzanak létre, és nem pedig arra, hogy az ötleteiket üres látványosságra cseréljék. ennek ellenére látszik a nagyobb költségvetés, de tök jól érezni, hogy ugyanúgy benne van a szívük és a lelkük, mint a no budget első résznél. csak volt lehetőségük tényleg úgy megvalósítani a bigger, faster, louder folytatás-filmet, ahogy elképzelték. és akkor jöjjön a lényeg -a finálé. eltelt majdnem 35 év, és még mindig lenyűgöző, amit megalkottak a ’kamion kontra mindenki más’ nagy csata-jelenettel, önkénytelenül ki kellett ülnöm az ágy szélére, és feszülten meredtem a tévére, mert erre kényszerített. mesteri. ezt a részt látva már tökéletesen megérti az ember a kult-státuszt. (vicces, hogy egyetlen jelenetnél ugrott be, hogy én ezt már láttam -a babkonzerv-evésnél...) ($05.02.)

Mad Max Beyond Thunderdome (Mad Max 3. -Az igazság csarnokán innen és túl) (1985) (r.: George Miller, George Ogilvie)

még egyetlen képkocka sem pörgött le, csak a főcím kezdődik, de amikor meghallod a szintetikus visszhangos dob-hangzást, már tudod is, hogy a nyolcvanas évek közepén jársz. és a korzsak egyik ikonja, tina turner nem csak a hangját adta a produkcióhoz, de az egyik fontos szerepet is eljátszotta. és a film műfaja is innen ered -mert ha volt dicsőséges korszaka a kaland-filmeknek, akkor a ’80-as évek az. igen, megint hangulatot váltottunk, nem is tudok ilyen film-trilógiát, ahol ennyire markánsan különböző lenne a három film hangvétele. kicsit olyan, mintha max rossz díszletbe téved volna be, de ha már ott van, akkor bohóckodik kicsit (és valahol így is volt, hiszen a filmes legendáriumokból ismert, hogy a forgatókönyv eredetileg ifjúsági kalandfilmnek készült). még az első fele talán madmax-es, már ha az erőteljesen megváltozott poszt-apokaliptikus társadalom bemutatását nézem, érdekesen zakkant figurák, egy kis bunyóval fűszerezve. de aztán félúton zsánert váltunk, a megkeseredett ex-zsaru/ex-sofőr óvóbácsivá vedlik, a néző meg kapkodja a fejét a pánpéteres/legyek urás fordulatokon. aztán a végére jut megint egy pofás akció-rész (vonattal, hogy ne is kelljen tagadni a vadnyugati hatásokat), amiben a gonoszok az istennek nem akarnak meghalni -vagy legalább vérezni egy kicsit. az az igazság, hogy ennek a disney-madmax-nek nem kéne működnie, mégis nekem ez csúszott le a legkönnyebben -lehet, hogy mert jó helyre került, vasárnap estére nem is kívánhatunk jobb agy-kikapcsolást... ($05.03.)